Lélekrombolóan ramaty érzés, mikor a nyárnak vége van, bár azt mindenki legalább hallomásból tudja, hogy a legjobb dolgok akkor történnek veled, mikor úgy teszel, mintha nem lenne holnap. De hogy a nyár utolsó teljes hétvégéjén sem kell otthon a tévé előtt maradni, azt az olyan jó dolgoknak köszönhetjük, mint a SZIN. A továbbiakban egy őszinte rajongó ír a SZINről, aki most elpazarolhatna számtalan jelzőt úgy, hogy még mindig gőzötök sem lenne arról, miről beszél. Ehelyett inkább leírja, miért dőreség távol maradni a Tisza-parti Tisza-partytól, és egy-két borzalmasan rossz, ámde kötelező szines szóvicc is jön, hogy ne csak a voltosoknak járjon ez az öröm.
