Amikor ezeket a sorokat írom, már egy hónapja kellett elhagynunk az egyetemet és a kollégiumot. Most, hogy már lassan a rendkívüli válik az új normálissá (még ha remélhetőleg csak átmenetileg is), ideje számvetést készíteni az átmenetről. Közel 150-en töltöttétek ki kérdőívünket, melyben az átállás különböző aspektusairól kérdeztük véleményeteket, ennek eredményéből készült összefoglalónk következik. Fontos leszögezni, hogy a felmérés semmiképpen sem reprezentatív a Gépészkar egészére nézve, mindemellett a szép számú válasz miatt reális képet adhat a valós helyzetről.
Zökkenőmentes átmenet?
Valószínűleg nem fogok túl nagy meglepetést okozni, ha azt mondom, hogy nem, nem volt az, de a hallgatók szerint mégis aránylag jól sikerült. Az ötfokú skálán a legmagasabb pontszámot erre a kérdésre elenyészően kevesen adták, a többség mégis pozitívan nyilatkozott, és közepesnek vagy jónak ítélte meg a távoktatásra való átállás folyamatát. A következő kérdések kiértékeléséből kitűnik, hogy rögtön az induláskor még számtalan kérdéses tényező volt, a kitöltők szerint a 6. hét elején bizony még gyakran nem alakult ki a lebonyolítás pontos rendje, ahogyan a számonkérések és a tárgyak új követelményei sem minden esetben voltak tiszták. A helyzetet azért némileg árnyalja, hogy a továbbiak alapján a felmérésünk idején (8. hét – a szerk.) már csökkentek az ilyen jellegű bizonytalanságok, de még így is a válaszadók majdnem harmadának volt olyan tantárgya, amiből nyitott kérdés maradt a teljesítéssel kapcsolatban.
Régi és új felületek
A távoktatás bevezetéséhez természetesen megfelelő eszközök is szükségesek, amik ezt lehetővé teszik, biztosítják az olyan funkciókat, mint a tananyag átadása, személyes konzultáció és a számonkérés. Arra vonatkozó kérdésünkre, hogy milyen felületeket kell használniuk a gépészeknek a távtanuláshoz, többnyire papírformának megfelelő válaszok érkeztek.
Fej-fej mellett a felsőoktatási intézményekben ingyenesen elérhető MS Teams, illetve a már korábbi években is egyre több tantárgyból bevetett Moodle volt a befutó. Jelentősen lemaradva zárt a közelmúltban adatbiztonsági botrányba keveredő Zoom. Természetesen továbbra is működnek az olyan szokásos és nem feltétlenül előremutató megoldások, mint a tanszéki ftp szerverek és weboldalak könyvtárainak használata, valamint az e-mailes küldözgetés, utóbbi a felmérés szerint főleg a számonkéréseknél tarol az MS Forms mellett, leginkább a papír alapú kidolgozások digitális beküldésére használják. Az adatokból kitűnik, hogy jellemzően azonos célra is többféle felületet kényszerülnek használni a hallgatók. A válaszadók úgy látják, hogy az oktatók igyekeznek törekedni az egységességre, ha kari szinten nem is feltétlenül sikerül, de az egyes tanszékeken belül mindenképpen jellemző. Hogy a többféle felület használata mennyire okozott eddig problémát, arról nagyon megoszlottak a vélemények, csak szűk többséggel kerekedtek felül a nemleges válaszok. Ezzel szemben a technikai problémák esetében már egyértelműbb volt a helyzet, a kitöltők nagyobb hányada szerint bár előfordulnak ilyenek, kevésbé jellemző, hogy gondot okoznának.
Hagyományos vs. távoktatás
Valószínűleg a kialakult kényszerhelyzettel kapcsolatban a legfontosabb kérdés az, hogy mennyire tudja megfelelően helyettesíteni a távoktatás a hagyományos módozatot, egyenértékű lehet-e azzal.
Erről nem egészen váratlanul, de elég egyértelműen negatív képet fest a felmérésünk eredménye. A visszajelzések alapján 1-5 között a helyettesítés megfelelőségét átlagosan 2,32-re értékelték a résztvevők, ráadásul kitűnik, hogy a leggyakrabban előforduló válasz 1-es, tehát világos nem.
Meg kell említenünk, hogy az új rendszernek igen hirtelen kellett indulnia, és kevés ideje volt kicsiszolódni. Mivel a mostani helyzetben az oktatás fenntartására nincs más járható út, a kérdés inkább elméleti jelleget kap, de ha a válaszadókra hallgatunk, hosszabb távú alternatívaként kevéssé képzelhető el a jelenlegi távoktatás fenntartása. Hogy a hallgatók szempontjából véve pozitívumot is említsek, a nyilatkozók véleménye szerint a jelenlegi rendszerben a követelmények nehézsége a könnyebb teljesíthetőség irányába mozdult el.
Érdekes tanulság, hogy a visszajelzések alapján közel sem egyértelmű, hogy a személyes jelenlét nélküli oktatási forma kedvezően hat a hallgatók időbeosztása, ugyanis a hallgatók közel fele ennek ellenkezőjéről számolt be – valószínűleg a jelenség az órarendi kötöttségek hiányára, a szinte folyamatos otthonlétre vezethető vissza. Sokkal nagyobb konszenzus alakult ki ennél azon a téren, hogy otthon nem lehet hatékonyabban tanulni, mint az egyetemen vagy kollégiumban. Hogy ki milyen motivációból válaszolt így, az felderítetlen maradt – én mindenesetre semmiképpen sem tartom elhanyagolhatónak az egyértelműen a tanulással (is) összekapcsolódó egyetemi közeg hiányának pszichológiai hatását.
Az intézkedések hatása
Annak megítélése, hogy a vírus megfékezésére hozott kormányzati intézkedések milyen mértékben hatásosak, nem célunk tárgyalni, az viszont biztos, hogy mindenkinek az életét fenekestől felforgatták, talán a leginkább éppen a felsőoktatásban tanulókat zökkentették ki megszokott életvitelükből, mellyel kapcsolatban szintén fogalmaztunk meg kérdéseket.
A válaszokból kiderült, hogy a kollégiumok hirtelen kiürítése ugyan sokkszerűen hatott, szerencsére mégis csak az érintettek nem egészen 15%-ának okozott lakhatási problémát. Ugyanakkor a visszajelzések alapján számos esetben okozhatott gondot azoknak, akik a kollégiumból jártak dolgozni, és ezért munkájukat abba kellett hagyniuk, vagy koli helyett drágább albérletbe költözniük – legalábbis erre enged következtetni az a tény, hogy a kitöltők közel harmada számolt be anyagi helyzetének romlásáról a helyzet következtében.
A Gépészkaron folyó közösségi élet a Kármán Kollégium köré szerveződött, így nem csoda, hogy a változások a társasági eseményeket is alaposan átszabták. Az elrendelt társadalmi távolságtartás és a fővárost kényszerből elhagyó hallgatók tényleges fizikai elkülönülése együtt drasztikusan hatott. Sehol nem alakult ki olyan konszenzus, mint ebben a kérdésben. A kitöltők szinte egyhangúan állítják, hogy társadalmi életüket és szociális kapcsolataikat jelentősen érintették az intézkedések, még ha az olyan példaértékű kezdeményezések, mint a Discordon megrendezett Old’s igyekeznek is ezt enyhíteni.
Közel ugyanekkora volt az egyetértés akkor is, mikor az új helyzet szabadidős tevékenységekre gyakorolt hatását firtattuk – a válaszadók túlnyomó többsége az előző kérdéshez hasonlóan drasztikus változásokról számolt be. Ez nem is olyan furcsa annak tudatában, hogy az egyetemistáknál többet közösségbe járó csoportot nehéz elképzelni – valószínűleg számos szabadidős tevékenység is ehhez kapcsolódik, példának okáért most jogszerűen maximum videobeszélgetés keretében lehet barátainkkal egy-két sör mellett megtárgyalni a nap eseményeit, már ha a leállásban egyáltalán történik valami említésre méltó.
Rákérdeztünk arra is, hogyan viszonyulnak a választ adó gépészek magához az új koronavírushoz. Véleményük elég jól tükrözi a betegséggel kapcsolatban ismerhető adatokat. Míg a kitöltők túlnyomó része attól nem tart, hogy a vírus miatt komoly egészségi problémájuk lesz, idős hozzátartozóik iránt már annál inkább aggódnak a válaszadók.
Kiderült az is, hogy a helyzet uralására hozott intézkedéseket a megkérdezettek közel fele megfelelőnek gondolja, jelentős tábort képviselnek 42%-kal a szigorításpártiak is, 10,5% viszont éppen, hogy enyhítene rajtuk. Nem lennék annak a döntéshozónak a helyében, aki ez alapján próbálná eldönteni, most akkor hogyan is tovább…
S végül a legérzékenyebb és legszubjektívebb kérdés osztotta meg leginkább a válaszadókat: egyenletesebb eloszlás talán a mesében sincs, mint ahogy a közegészségügyi rendelkezések által okozott lelki megterhelés mértékére vonatkozó visszajelzések szétszóródnak a skála 5 foka között.