A költészet napjának alkalmából fogadjátok szeretettel ezt a néhány verset, melyet szerkesztőségünk tagjai írtak, illetve egy videót, ami emlékeztet minket arra, milyen szép is a magyar nyelv!
Ábrahám Flóra:
Aludni…
Ugyan minek?
Annyi idő
Mind kárba megy!
Annyi szorgos,
Hasznos óra.
helyette figyelj
A matekra!
Á, csak egy hét
Múlva zh,
Később elég
Készülni rá!
Na, mi van még?
Mondjuk műgazd,
De hát addig
Van még 2 nap.
Mi a sürgős?
Sziltan házi.
Mikorra kell?
Holnap nyolcig…
Ugyan kérlek,
Inkább, ha kell,
Majd fölkelek
Befejezni.
Csak nem fogok
Elaludni…
Csapó Dániel:
Napos tavaszra ébredt Ő
a Gépész koli reggelén.
Bágyatag csipog a Beléptető,
tudva: nem tartunk a felénél.
Na majd nyáron megpihen
Ha nem lesz ennyi hallgató…
Majd boldogan a strázsán tesped,
S reméli: a terasz sem lesz hallható
Álmából ütemes ritmusra ébred,
Rázza mindenét a döngető rezgés.
“Gép és ész..” zeng ez a térben.
Sose értette… Bezzeg az ELTE-n
Másnap reggel, csekély a forgalom
Ezzel szívébe boldogságot töltve.
Míg nem urak jöttek csavarhúzóval,
hogy elnémítsák örökre.
(A régi forgókapuk emlékére)
Orbán Péter:
Beköszöntött már a tavasz
Bár fénye még néha ravasz
Csalogatna, hívna térre
„Hagyd a zh-t a fenébe”
Gépész deák így szólalá’
„Hagyjál tavasz, menjél tová’ „
De a tavasz nem eresztett
Egy cseles tervbe belekezdett
Földre szállt hát cserfes lánya
Minden gépész legszebb álma
Sárga haján kék hajpántja
Beszédjének így szólt lángja:
„Ezt a zh-t el kell engedd
Hogy búdat, bajod elfeledjed
Jöjj hát velem, hív a táj ma
Bent görcsölni nem jó pálya”
„Két szép szeme nem eresztett
Nem állhattam ezt a tesztet
Le kell dobnom most az igát”
Gépész deák így reagált
Ne feledd, a zh nem lesz
Mikor igád végképp megesz
Legyél boldog, mint egy kamasz
Ha beköszönt a ravasz tavasz.