Behind the scenes – Főtáv makett asztal

Te tudtad, hogyan látja el a Főtáv Zrt. hővel a fővárost? Ennek szemléltetésére készített nyolc BME-s hallgató egy makett asztalt, melyen megtalálhatók a primer energiatermelés erőművei, a főváros ismert épületei, valamint több szemléltető eszköz a hőellátás folyamatáról. De hogyan is kell a nulláról egy működő, igényes és minden korosztály érdeklődését megragadó makett asztalt létrehozni? A projektben a Gépész-, Energetikai- és Építész Szakkollégium tagjai is részt vettek, a projektről pedig Dobai Attilával, Hegyesi Donáttal, Jámbor Gergővel, Jurásek Jankával és Somorai Annával beszélgettem. Lássuk, hogyan sikerült kivitelezni egy gépész számára eddig ismeretlen alkotást: egy makett asztalt!

13012858_995002517221224_1882183817003736623_n

Káté: Hogyan került hozzátok a projekt?

Dobai Attila: A felkérés először Bihari Péter tanár úrtól érkezett felénk, ő a Gépész-, illetve az Energetikai Szakkollégiumot kereste meg, hogy a Főtáv Zrt. érdeklődik, van-e hallgatói kapacitás egy makett asztal létrehozására. Ezután összeültünk az ESZK vezetőivel egyeztetni, és végül arra a döntésre jutottunk, hogy kivitelezhető a projekt, így el is kezdtük kialakítani a projektért felelős csapatot.

Káté: Hogyan történt a csapat összeállítása?

Dobai Attila: Első körben egy hirdetést adtunk fel a két szakkollégium (Gépész- és Energetikai Szakkollégium – a szerk.) hírlevél rendszerén, amiben ismertettük a projekt által elvárt feladatköröket és magát feladatot. Szerencsére voltak jelentkezők, így össze tudott állni egy olyan csapat, amivel nekivághattunk a projektnek. Azt már a projekt elején is láttuk, hogy nem lesz elég az, hogyha csak gépészekből és energetikusokból áll a csapat, hiszen egy makett asztal összeállításához valamilyen szintű építészeti tudás is kell, ezért megkerestük az Építész Szakkollégiumot, ahonnan szintén érkezett néhány fő. A teljes projektet végül nyolc ember vitte véghez.

A csapat tagjai:
  • Dobai Attila – projektvezető, Gépész Szakkollégium elnöke
  • Hegyesi Donát – elektronika, 3D nyomtatás felelőse
  • Jámbor Gergő – várostervezés, makettezési eljárások felelőse
  • Jurásek Janka – Energetikai Szakkollégium tagja
  • Somorai Anna – Energetikai Szakkollégium tagja
  • Ekés Dániel – Energetikai Szakkollégium tagja
  • Kőrösi-Aradi Diána – Építész Szakkollégium tagja
  • Kalló Péter – Energetikai Szakkollégium tagja

 

Káté: Mennyi idő alatt sikerült megvalósítani a projektet?

Dobai Attila: A felhívás 2015 nyara előtt érkezett, ezután a nyári időszakot a koncepció-készítésre szántuk, ugyanis a Főtáv Zrt. részéről nem érkezett felénk konkrét elvárás a projekt megvalósítását illetően. Olyan makett asztalt szerettek volna, ami interaktív, felkelti a gyerekek érdeklődését, valamint az idősebb korosztályt is kiszolgálja információkkal. Végül augusztus végére elkészült néhány koncepció, amikre tudtunk építeni a későbbiekben. Ezek után ősszel már olyan részek tervezése zajlott, minthogy hogyan nézzen ki az asztal, mi legyen rajta, és hogy egyáltalán milyen technikával, milyen büdzséből és milyen megoldásokkal valósítsuk meg a projektet. Az asztal végül március végére készült el, ami után négy héttel került sor az ünnepélyes átadásra.

 

A makett asztal kevesebb, mint egy év alatt jött létre

Káté: Milyen lett az elkészült makett asztal?

Dobai Attila: Az volt a célkitűzésünk a Főtáv Zrt.-vel együtt, hogy megmutassuk, milyen sok fajta primer energiából lehet hőt szolgáltatni. Ennek megfelelően az asztalra négy különböző erőművet képzeltünk el, melyek az alábbi technológiákkal állítanak elő hőt: geotermikus biomassza, kapcsolt hő- és villamos energiatermelés, gőz és gőz-gáz ciklus, illetve hulladékhasznosítás. A koncepciót erre a négy erőműre építettük, ezek kerültek az asztal négy sarkába, a közéjük pedig a város.

Jámbor Gergő: Az asztalon lévő, Budapestet idéző város sok változtatás útján nyerte el végleges formáját. Az elején úgy indult, hogy nem is Budapest lesz az, ami az asztalra kerül, aztán egyre inkább elkezdett arra tendálni a folyamat, hogy mivel mégiscsak Budapestet látja el a Főtáv, akkor kerüljenek rá budapesti épületek. Ekkor vált fontossá az is, hogy tájolásában és elhelyezésében is jó helyen legyenek az épületek. Ez azért volt problémás, mert ahhoz, hogy a makett mutatós is legyen, ahhoz egy egész Budapestet bemutató makett nem fér rá az asztalra: ezért ügyeskedni kellett kicsit a távolságokkal: végül ilyen gondolatok mentén sikerült egy Budapest-szerű várost létrehozni.

Hegyesi Donát: Ami a mi makettünkben újítás, illetve szokatlan elem volt a megszokotthoz képest az, hogy egy 15-20 cm-es szoknyát alakítottunk ki a makett rész körül. Ezen plusz információkat, illetve képeket tudtunk megjeleníteni, illetve erre két darab digitális kijelzőt is elhelyeztünk, ami további információkat szolgáltat, valamint kérdéseket is tesz fel a közönségnek. Ezzel lehetővé tettük, hogy a makett asztal a felnőtt és gyermek korosztályt egyaránt megszólítsa.

Somorai Anna: A szoknyára kerülő információk kiválasztásához kaptunk a Főtáv Zrt-től promóciós anyagokat, leírásokat és műszaki adatokat. Azt kérték, hogy a megújuló energiaforrások, a környezettudatosság legyen hangsúlyos amellett, hogy a fogyasztók kiszolgálása az elsődleges cél. A szoknyán ezeken felül megtalálhatók az erőművek működéséről szóló leírások és kapcsolási rajzok, hogy a szakmabelieknek is tartogasson érdekességet az asztal.

Káté: Mik azok az elemek, amelyek a gyermekek számára vonzóvá teszik a makettasztalt?

Hegyesi Donát: Az asztalon lévő több, mint 170 darab LED-del próbáltunk nekik kedveskedni. Az asztal szoknyáján mindkét oldalon 16-16 nyomógomb helyezkedik el, melyek megnyomásával egyik erőműből piros színű fényként terjed a „melegvíz” a felhasználóhoz, ahol átadja a hőenergiát és „hidegvízként”, kék fénycsík formájában visszamegy az erőműbe. Ezzel az asztal játékosan szemlélteti a Főtáv Zrt. működési elvét.

A 170-nél is több LED vonzó a gyeremekek számára is

A 170-nél is több LED vonzó a gyeremekek számára is

Káté: Sok különböző területről érkeztetek a csapatba, sok különböző területhez kellett érteni ahhoz, hogy az asztal elkészüljön. Hogyan zajlott a megvalósítás folyamata?

Dobai Attila: A koncepció kitalálása után szétosztottuk a feladatokat, így mindenki azzal a területtel tudott foglalkozni, amihez a legjobban értett.

Jámbor Gergő: Amikor engem először megkerestek ezzel a projekttel, akkor még egy nagyon sematikus rajzot kaptam, a négy erőművel a sarokban, közötte meg valamilyen skiccelt várostervvel. A tervezés első fázisában egy 3D-s, egyszerű látványtervet hoztunk létre, majd miután ezt jóváhagyták a megrendelők, utána kezdődött az épületek 3D-s tervezése.

Dobai Attila: A maketten lévő épületek 3D nyomtatással készültek el, ezekhez pedig kellettek 3D-s modellek. A megrendelő kért 10-12 neves épületet a makettasztalra, úgy mint az ELTE és a Q épületét, az Allee-t, a Parlamentet, a Papp László sportarénát, vagy éppen a Duna Tower-t. Ezek mellett pedig a négy erőmű kinézetét is meg kellett terveznünk. Elsőre azt hittem, hogy az épületek lemodellezése csupán néhány órát vesz majd igénybe, majd mikor még a harmincadik órában is a Papp László arénát pontosítottam, akkor jöttem rá, hogy ez ennél keményebb munka. Méreteink sem voltak előre az épületekhez, ezért ezeket Google térkép alapján próbáltuk meghatározni. A tervezés után pedig a 3D nyomtatás is nehézséget okozott, ugyanis nem minden 3D modellt lehet kinyomtatni.

Káté: A 3D nyomtatás hogyan valósult meg?

Hegyesi Donát: Ennek érdekes története van. Első körben úgy gondoltuk, hogy a Polimer Tanszéket, vagy egy külső céget kérünk meg arra, hogy az általunk megtervezett épületeket kinyomtassák. Azonban ez egyrészt költséges, másrészt időigényes lett volna. Nem beszélve arról, hogy rengeteg selejttel is jár egy ilyen tervezés, hiszen nyomtatás után meg kellett néznünk a méretarányokat, azt, hogy az adott épület illik-e a városképbe. Az ilyesfajta tervezés külső segítség esetén sok problémát vetett volna fel, sok felesleges körrel járt volna. A szerencsénk az volt, hogy ezzel a projekttel párhuzamosan nekem volt egy pályázati jelentkezésem az Emberi Erőforrások Minisztériuma – Nemzeti Tehetség Program keretein belül, ezen sikerült nyernem egy 3D nyomtatót. Ez nagyban megkönnyítette a munkánkat, valamint a költségek is csökkentek, hiszen csak az alapanyag árával kellett számolnunk.

Dobai Attila: A saját nyomtató valóban sokban megkönnyítette a dolgunkat. Mielőtt még Donát megkapta volna a saját 3D nyomtatóját, előtte már megegyeztünk a Polimertechnika Tanszékkel, hogy kinyomtatják az épületeinket alapanyag áron, vagy akár anélkül is. Majd rájöttünk, hogy ennyi modell kinyomtatásához nekik sem lett volna kapacitásuk, másrészt nem is várhattuk el a Tanszék munkatársaitól, hogy a mi munkánkon dolgozzanak és ott legyenek a nyomtató mellett folyamatosan. Véleményem szerint saját nyomtató nélkül a projekt legalább fél évet csúszott volna, nem beszélve arról, hogy a büdzsét is jelentősen növelte volna.

Budapest híres épületei is helyet kaptak az asztalon

Budapest híres épületei is helyet kaptak az asztalon

Káté: Ki finanszírozta a projektet?

Dobai Attila: A Főtáv Zrt. állta az anyagköltségeket, valamint valamilyen szintű fizetést is adtak a projektben részt vevő tagoknak. Nem volt konkrétan meghatározva a büdzsé teteje, de arra ösztönöztek minket, hogy igyekezzünk minél alacsonyabb költségből kihozni, így mi végig törekedtünk arra, hogy magas színvonal mellett minimális árból hozzuk létre az asztalt.

Káté: Milyen nehézségek adódtak a projekt során?

Dobai Attila: Problémát okozott annak a kitalálása, hogy a meglévő épületekből hogyan lesz város, hogyan rakjuk őket egy struktúrába, és például hogyan alakítjuk ki a folyót. További probléma meg maga az asztal elkészítése volt. Hogyan nézzen ki, ki fogja megcsinálni? Pest környékén ugyanis nehéz jó asztalost találni, aki három hónapon belül elkészíti az általunk kért asztalt. Végül februárban sikerült találni egy asztalost, és el is készült az asztal.

Somorjai Anna: Az asztallal kapcsolatban azt is szem előtt kellett tartani, hogy a Főtáv kérte, hogy szállítható legyen a makett, hiszen az a céljuk vele, hogy tudják vinni iskolákba, különböző rendezvényekre.

Dobai Attila: Az asztal célja, hogy reklámozni tudják a távhő-rendszer előnyeit, és ne csak úgy menjenek például egy iskolalátogatásra, hogy csak szórólapoznak, hanem vigyenek valami látványosat is. Ezt a makettet szeretnék majd körbevinni az országban, ezért volt kritérium a szállíthatóság: így a súlyával és méretével úgy kellett kalkulálnunk, hogy ezt a funkciót el tudja látni.

Káté: Aki meg szeretné nézni az asztalt, hol tudja megtenni?

Dobai Attila: Amikor éppen nem szállítják az asztalt, akkor a Főtáv Zrt. székházában, a Kalotaszeg utcában van kiállítva.

A makett asztal hivatalos átadása (forrás: bme.hu)

A makett asztal hivatalos átadása (forrás: bme.hu)

Káté: Milyen visszhangokat hallottatok az elkészült asztalról?

Dobai Attila: Mind a projekt megrendelőjétől, mind a Főtáv vezérigazgatójától, mind pedig az egyetemi közönségtől pozitív visszajelzéseket kaptunk. Nagyon profin sikerült összerakni az asztalt a legvégére, így amikor már az átadóra került sor, akkor már nem féltünk, hogy nem fog tetszeni a megrendelőnek. Úgy voltunk vele, hogy ha ezzel sincsenek megelégedve, akkor már mindegy: ennél jobbat úgy sem tudtunk volna kihozni magunkból. Azt gondolom, hogy ilyen nagy szabású projekt sem a Gépész-, sem pedig az Energetikai Szakkollégium részéről nem készült még el ezidáig, ami ilyen színvonalú, ekkora horderejű külső megrendelés volt és ami ennyi pénzbe került volna.

Hegyesi Donát: Amit én az átadón tapasztaltam, az rendkívül pozitív volt. Több, mint az emberek felét megfogta a látvány, a legtöbbjük, ha meglátta, akkor oda is ment hozzá, nézegette, nyomogatta: ez pozitív visszacsatolást jelentett számomra, hogy amit csináltunk, annak tényleg volt értelme.

Dobai Attila: Úgy gondolom, hogy nem valami ismeretlen, új dolgot fedeztünk fel egy makett asztal létrehozásával, de ebben a témakörben olyan technikákat alkalmaztunk, amik a mai, modern technológiának megfelelnek.

Káté: Mit tanultatok a projektnek köszönhetően?

“Jó, hogy az egyetemen egy ilyen gyakorlatiasabb dologban részt vehettem, és az elméleti tudásomnak lett egy kézzel fogható, és nem is rossz eredménye.” Jurásek Janka

“Azt volt jó látni, hogy sok különböző területről érkeztünk, és az ötletelés szakaszában mindenki ott szólt bele, amihez a legjobban értett. Korábban még nem tapasztaltam azt, hogy milyen egy ilyen sokszínű csapatban dolgozni.” – Somorai Anna

“Elektronikai, 3D tervezési és 3D nyomtatási technológiákban is fejlődtem. Most tanultam meg igazán, hogy egy 3D nyomtatás esetén mire kell figyeljek mind a tervezés, mind a nyomtatás során. A csapatmunka terén is fejlődtem, hiszen megtanultam a csapaton belüli kommunikációt, a munkák elosztásának módját és azt, hogy hogyan kérjek segítséget a többi csapattársamtól.” – Hegyesi Donát

“A mostani egy olyan feladat volt, ahol nekem kellett tervezői döntéseket meghoznom és nem volt olyan szakértő, vagy konzulens, aki elmondta volna, hogy ez jó-e, vagy hogy ezt másképp kellene csinálni. Én próbálgathattam a saját szárnyaimat, kipróbálhattam magam kockázatok nélkül is.” – Jámbor Gergő

“Mindenkinek ajánlom, hogy vegyen részt legalább egyszer egy ilyen projektben, mert nagyon sokat lehet belőle tanulni. Én azt tanultam meg a projektnek köszönhetően, hogy dönteni tudjak például pénzügyi kérdésekben: mint projektvezető, nekem kellett jóváhagynom ezeket úgy, hogy alapvetően nem is értek minden szakterülethez – ez elég nagy nyomást helyezett rám. Ami nagyon pozitív volt, hogy ezt a nyomást meg lehet szokni. Az elején mindenki nagyon fél, mert ha valami rossz, akkor az megy a kukába, és ha valami rosszul sül el, akkor a megrendelő részéről én leszek az első, akit elővesznek. Nagyon jó érzés volt, hogy ezen túlestem úgymond nagyobb tét nélkül, megtanultam, hogy ezeket a döntéseket lazábban kell felfogni.” – Dobai Attila

12235106_868205283295031_3370450340820594821_n577361_219874364779673_1984660900_n
FOTAV_LOGO-uj

 

Leave a Reply