Ti kérdeztetek – a Dékán Úr válaszolt

Januárban indítottuk el a „Kérdezz Te is az egyetemi vezetőktől” kérdőívünket, melyre többen is beküldtétek a bennetek felmerülő kérdéseket. Elsőként Dr. Czigány Tibor Dékán Úr válaszolt. Vele hamarosan megjelenő márciusi számunkban hosszabb interjút is olvashattok, először azonban következzenek az általatok beküldött, hozzá címzett kérdésekre adott válaszok. A tavaszi félév folyamán mások válaszait is meg fogjátok kapni.

Zemanta Related Posts Thumbnail

Szerkesztőségi előszó a félreértések elkerülése végett: a kérdéseket alapvetően tartalmilag változatlan formában küldtük el, csupán a helyesírást javítottuk és a megfogalmazáson finomítottunk ott, ahol ez szükséges volt. Aki ennek ellenére úgy érezné, hogy kérdését megváltoztatva vagy éppen egyáltalán nem küldtük el, kérjük, vegye fel velünk a kapcsolatot a katepress@gmail.com címen, vagy Facebook-üzenetben!

Innentől átadnánk a szót a Dékán Úrnak, válaszait mindennemű tartalmi változtatás nélkül közöljük. Először álljon itt a kari vezetés hozzáfűzött megjegyzése:

„Mindenekelőtt a kari vezetés köszöni a kérdéseket és észrevételeket. Mi is tudjuk, hogy mindig van mit javítani a kar oktatási tevékenységén, soha nem lehetünk teljesen elégedettek, folyamatosan fejlesztenünk kell, amihez sokat segítenek a hallgatói észrevételek. Célunk közös, minél jobb, minél piacképesebb tudás és diploma biztosítása hallgatóinknak. Ugyanakkor néhány kérdés esetében úgy tűnik, hogy egyéni esetről, véleményről van szó, szerencsésebb lenne ezeket időben jelezni a tanszékvezetőnél, a kari vezetésnél, vagy akár a hallgatói képviseletnél, hogy rögtön, még a felmerülésükkor orvosolni lehessen a problémákat.”

Következzenek a kérdések és a válaszok:

Mikor fogják az R épület 5. emeletét a 21. századi követelményeknek megfelelően korszerűsíteni? (pl. nyitható ablakok a nyári meleg és a téli fülledtség elkerülése érdekében vagy a szellőző rendszer használhatóvá tétele, termenként legalább 5-6 konnektor, betört falak kijavítása, projektor és wifi biztosítása a termekbe: idén volt gyakorlatunk, ahol ezek hiánya problémát jelentett a gyakorlatvezetőnek)

A kérdezőnek teljesen igaza van, ugyanakkor az R épület V. emeleti termeinek teljes körű felújítása meghaladja a kar anyagi lehetőségeit, ez egyetemi probléma. Amit kari szinten tenni tudunk, az a részbeni kiváltás más termekkel. Ezt a célt szolgálja a K épület alagsorában átvett 6 új tanterem is, amelyek január 1-től kari kezelésbe kerültek (a félévkezdésre mind projektorral lesz ellátva).

 

A gépészmérnöki MSC képzésen várható, hogy bevezetésre kerülnek írott jegyzetek? Néhány tárgyhoz (Tervezés és Gyártás, Fizika M1) igazán jól jönnének, mivel nem minden esetben a leginkább motivált előadók tartják az előadást, néha az egyetem hírnevéhez méltatlan módon. Köszönöm válaszát!

Kérjük Önöket, amennyiben egy előadóval probléma van, akkor azt időben jelezzék, illetve a szemeszter végi OHV-ban írják le a konkrét gondot. Sok MSc-s tantárgyhoz vannak online jegyzetek és segédletek, amelyek betöltik szerepüket. A Tervezés és Gyártás tantárgyhoz például az előadók mindig közzéteszik PDF formátumban a kivetített előadásanyagot. Nyomtatott jegyzet megjelentetése azért nem várható, mert a célközönség kis létszámú, a tananyag pedig gyorsan változik. Amennyiben felmerül konkrét tantárgy, amelynél nincs írásos segédanyag (akár online), akkor megkérjük a tantárgy felelős oktatóját ennek pótlására. Ebben kérnénk a hallgatók segítségét is, hogy jelezzék a problémát.

 

BME Gépészkarán Magyarország legszínvonalasabb gépészeti oktatása folyik (elméletileg). Az egyik legfontosabb tantárgy ezek közül a Matematika A3, melynek ismeretanyagára számos tantárgy épít. Miért oktatja a tárgyat egy, stílusában nem éppen tanult ember látszatát keltő oktató az ELTE-ről? Miért nem képes a Gépészkar a szakmához/diplomához szükséges tudást “házon belül” a Gépészkar tehetséges, nagy tudású oktatói által a Karhoz méltó színvonalon oktatni?

Kérjük a konkrét problémát időben jelezni, nem szerencsés másokat minősíteni. A matematika tantárgyakat az egyetem belső szabályzata alapján a TTK-nak kell oktatnia, így korlátozottak a lehetőségeink az oktatók kiválasztásában. Mind a Matematikai Intézet vezetése, mind a Kar vezetése mindent megtesz, hogy a hallgatók a legjobb oktatóktól sajátítsák el a tudást. Többször tárgyaltunk többek között erről is az illetékes tanszékvezetővel, aki nyitottnak mutatkozott több kérésünk teljesítésére. Újra jelezni fogjuk az észrevételt, de ehhez szükséges, hogy ne csak néhány, hanem több hallgató is jelezze a problémát.

 

Terméktervező diák vagyok, a kérdésem, problémám pedig a következő: A szakunkon többségében idős, életunt oktatók tanítják nekünk azokat a tárgyakat, amelyek átadására pont a kreativitásra, versenyképességre, lendületre, naprakészségre lenne szükség. Elhiszem, hogy szükség van az idősebb emberek tapasztalatára, de pont a terméktervező szaknak lenne a legnagyobb szüksége a friss, energikus tanári karra, hiszen lényegében az aktuális trendek alapján működik ez az egész szak. Ehhez képest az 50 évvel ezelőtti gondolkodásmódot kapjuk meg az oktatásban, amit nem elég meghallgatni, hanem kötelezően az alapján kell dolgoznunk az órákon, az alapján értékelnek, mintha kőbe lenne vésve már minden ezzel a kb. 100 éves szakmával kapcsolatban. Ezt egy kreatív, relatív új szakmában nagyon nem így kéne csinálni. Lesz-e bármilyen vérfrissítés a közeljövőben, a szak oktatói karán belül, vagy marad ez a poros, konzervatív rendszer?

Kérdés, hogy mennyire általános a terméktervezők körében ez a vélemény, kérjük, hogy konkrétan jelezzék, hogy melyik gyakorlatvezetővel van problémájuk. Az életkor önmagában nem jelent „életuntságot”, egy idős kolléga tapasztalata pedig olyan tudást közvetíthet, amit egy fiatalabb nem tud. Az oktatók közül többen rangos szakmai elismerésekkel, díjakkal rendelkeznek, vagyis a szakma elismeri őket. Másfelől a terméktervező szak fiatal még a Karon, kevés olyan végzett kolléga van, aki az oktatói pályát választja. Számuk azért gyarapszik és néhány éven belül észlelhető lesz a fiatalítás itt is.

 

Miért kell 2015-ben papíron, lefűzetve, 20-30 oldalas, színesben nyomtatott műszaki dokumentációkat beadni gépelemekből és még kitudja hány tantárgyból? Nem lenne időtakarékosabb és legfőképp környezetbarátabb, ha a tanárok is számítógépen néznék meg az eleve digitálisan elkészített beadandókat, ezzel több ezer oldal papírigényét megspórolva, ráadásul a hallgatók pénztárcáját is kímélve?

A kritika jogos, az elektronikus dokumentálásra sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk, ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a papír átláthatóbb és időt állóbb, mint egy PDF-fájl. Az ipari gyakorlatban is megkövetelik a projektek nyomtatott dokumentációját, ezért nem lenne célszerű teljesen kiiktatni, meg kell találni az ésszerű optimumot.

 

Miért tudományos fokozat alapján osztják ki az órákat, amikor sokszor egy demonstrátor sokkal jobban képes elmondani az anyagot, mint egy 30 éve tanító oktató? Miért nem működik valódi minőségbiztosítási rendszer az egyetemen? (egyébként az oktatók 70%-ával elégedett vagyok, csak a másik 30%-kal van problémám, az átlagom 4,5, de sok tárgytól azzal veszik el az ember kedvét, hogy nem megfelelő módon oktatják)

Túl sommás a megállapítás: az órákat nem tudományos fokozat alapján „osztják ki”. Nagyon fontos, hogy a tananyagokban megjelenjenek az aktuális nemzetközi trendek, hogy önök olyan tudást kapjanak, amelyet akár 20 év múlva is használni tudnak. Ehhez olyan oktatók kellenek, akik maguk is aktívan részt vesznek a nemzetközi tudományos közéletben. Valószínűleg 20 év múlva Önök is másként látják, hogy kik voltak a jó és kevésbé jó oktatóik, hogy kitől kaptak értékálló tudást. Egyébként az, hogy vannak jó és kevésbé jó oktatók, nem különbözik semmilyen más munkahelytől, ahol vannak szakmailag és emberileg jó és kevésbé jó kollégák, akikkel együtt kell működni. Az is igaz, hogy vannak oktatók, akik egy hallgatói körnek jók, beválik az oktatói stílusuk, míg egy másiknak nem. Az OHV alapján mindenesetre képet kapunk egy-egy oktató és tantárgy megítéléséről, amit figyelembe veszünk az oktatásszervezésnél. A Tanszékvezetői értekezlet minden évben kari, míg a tanszékvezetők tanszéki szinten értékelik az OHV eredményeket és amennyiben szükséges, beavatkoznak, ha kell oktatót cserélnek.

 

Tervez-e a BME online kurzusokat indítani? Mit gondol arról, ha valaki előbb az iparban szerez tapasztalatot és csak aztán jelentkezik doktori képzésre? Mivel segíti a BME az élethosszig tartó tanulást? Aki nem szeretne doktori képzésben részt venni, viszont MSc után is bővítené tudását, annak milyen lehetőségei vannak?

Véleményünk szerint az online kurzus nem igazán alkalmas olyan alapos és mély tudás közvetítésére, mint a kontaktóra, ráadásul elvész az egyetemi oktatás egyik legfontosabb jellemzője, az előadó személyes kisugárzása, példaadása, a személyes kommunikáció (pl. szünetekben, vagy óra után, de akár óra közbeni kérdésekkel). Aki járt már jó futballmeccsen, az tudja, hogy mennyivel nagyobb élmény jelen lenni a stadionban, mint otthon a képernyő előtt ülve nézni az eseményt. Ugyanez elmondható egy színházi előadásnál is, nem ugyanaz az élmény a helyszínen megtekinteni, vagy a TV-ből nézni, esetleg könyvből olvasni. Éppen ezért mi maradunk az eddigi gyakorlatnál. Úgy véljük, hogy ez is hozzájárul a BME Gépészkari diplomák kiemelkedő minőségéhez, a presztízsrangsorokban elfoglalt első helyezéshez (lásd munkaadók véleménye).
Van lehetőség néhány év ipari munka után is bekapcsolódni a doktori képzésbe. Ennek vannak előnyei és hátrányai is, ki-ki döntse el, hogy melyik utat választja. Nincs általános recept, de az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy a jelentkezők döntő többsége inkább az MSc diploma megszerzése után jelentkezik PhD képzésre.
Az élethosszig való tanulás nem az intézmény feladata kell, hogy legyen, hanem az egyén elhatározása. A képzés BSc-, MSc- és PhD-szinten folyik, ami mellett elérhetők szakmérnök képzések is. Aki kikerül az egyetem falai közül, annak a munkahelyén kell tovább tanulnia, aki pedig itt marad oktatóként, kutatóként, tanszéki mérnökként, az a szakirodalom figyelemmel kísérésével, kutatási tevékenységgel, konferencia előadások tartásával és a szakterület képviselőivel való konzultációkkal tanul. Ugyanakkor a PhD-képzésen kívüli ismeretbővítésre a szakirányú továbbképzési szakokat, vagy a Mérnöktovábbképző Intézet kurzusait tudjuk ajánlani. Továbbá lehetőség van ún. részismereti képzésre (reguláris tantárgyak teljesítése, kreditigazolással lezárva).

 

Nyelvvizsga előtt a tanár a diákkal gyakorlásképp megíratja a régebbi vizsgákat, amik rendszerint elérhetőek a vizsgáztató intézet honlapján, sok évre visszamenőleg. Érettségi előtt minden tanuló régebbi feladatsorok megoldásával ellenőrzi tudását. Itt a BME-n viszont ez pont fordítva van. Lényegében az összes tárgy összes írásbeli számonkérését féltve őrzik a tanárok és botrányt csinálnak belőle, ha rajtakapnak valakit azon, hogy lefényképez vagy terjeszt egy már megíratott zh-t vagy vizsgát. A hallgatók arra szorulnak, hogy Glinkről, Facebookról szedjenek össze morzsákat régebbi számonkérésekből. Rengeteget segítene a felkészülésben, ha hozzáférhetnénk a korábbi feladatsorokhoz, megoldással, vagy lenne minden olyan tárgyhoz megfelelő példatár, amelyekhez számításokat is tudni kell.
Kérdés: Miért “óvnak” minket annyira a régebbi vizsgáktól? Az a tudás, amire régebbi vizsgasorok megoldásával tesz szert a hallgató, az nem valódi tudás? A HK kötelezheti a tanszékeket, hogy tegyék közzé a régebbi számonkéréseket honlapjaikon?

Vannak tanszékek, ahol kiadják a régebbi vizsgafeladatokat, akár megoldással is, és vannak, ahol nem. Mindkét gyakorlat védhető. Az utóbbi esetében lehet arra hivatkozni, hogy sok valós mérnöki feladattal is úgy kell foglalkozni, hogy az ember nem találkozott korábban ugyanolyannal, valamint hogy a tantárgyat és a tudást oktatjuk, nem pedig típus-feladatok megoldását. Az mindenképpen fontos lenne, hogy a példatárak álljanak rendelkezésre. Ha valamelyik tantárgynál nincs ilyen, akkor ezt jelezzék.

 

Úgy érzem, hogy nagyon sok tárgyat teljesen feleslegesen tanulunk és nagyon sok tantárgynak nincs helye a képzésben. Ezen kívül vannak azok a tantárgyak, amiknek ugyan lenne értelme, de olyan rosszul vannak tanítva, hogy teljesítésükkel használható tudást nem szerzünk, csak kreditet. A teljesség igénye nélkül: Informatikai rendszerek, programtervezés, menedzsment, üzleti jog, mikro és makroökonómia, Környezetvédelmi Irányítási Rendszerek, irányítástechnika.
Kérdés: Hogy látja, ezeknek a tárgyaknak az elvégzésével valóban hasznos tudásra teszünk szert? Mennyire növeli a műegyetem presztízsét az, hogy alapképzésén a megszerzendő kreditek majd 5%-át teljesítheti a hallgató azzal, hogy ír egy fogalmazást a Dunáról, egy délelőtt alatt megtanul konfliktust kezelni vagy megír egy kommunikáció zh-t, aminek a kérdései minden évben ugyanazok? Nem kéne bizonyos korlátok közé szorítani a szabadon választható tárgyak listáját?

Ezzel valamennyien így voltunk hallgató korunkban, nem igazán értettük egyes tantárgyak szerepét és szükségességét, mert hiányzott a tapasztalat és a rendszerben való gondolkodás képessége. Kockázatos egy-egy tantárgyról kellő szakmai tapasztalat nélkül azt mondani, hogy felesleges. A mérnök nem lehet szakbarbár, sok máshoz is értenie kell a sikeres életpályához a szaktárgyak anyagán kívül. A jelenlegi tantárgystruktúra több év alatt, többszöri belső egyeztetés és az ipari vélemény eredményeképpen alakult ki. Ötévente van a képzések felülvizsgálata, ilyenkor nyílik lehetőség korrekcióra, amit igyekszünk is megtenni, ha szükséges. Ha nagyon könnyű egy-egy tantárgyból a kredit megszerzése, akkor az valóban nem szerencsés, ezért az ilyen jellegű észrevételeket konkrét tantárgyak esetében várjuk. A szabadon választható tantárgyak kredit értékének mértékét a törvény írja elő, ezen változtatni nem lehet. Arra bátorítjuk hallgatóinkat, hogy ne könnyen megszerezhető kreditekkel teljesítsék ezeket, hanem olyan ismeretbővítő tantárgyakat válasszanak, amelyek hasznosak lehetnek a szakmai pályájuk alatt. Ilyeneket a karon belül bőven találnak, nem kell más kar tantárgyait választani.

 

Nagyon súlyos problémának tartom, hogy az előadásokon és gyakorlatokon leadott anyag nincs összhangban a vizsgákon és zárthelyiken számonkértekkel. Ezt az állításom alátámasztja az a tény, hogy lényegében minden tárgyból vannak nagy népszerűségnek örvendő fizetős felkészítők, ahol a diákok alkalmanként sok ezer forintot fizetnek azért, hogy rendesen felkészítsék őket zh-ra vagy vizsgára. Konkrét példa: irányítástechnikából egy vizsgafelkészítő ára 7000 forint, egy félévben 3-at szoktak tartani, amiken alkalmanként 50-en, 60-an vesznek részt. Matematika, ETA, EMA felkészítők iránt hasonlóan nagy a kereslet.
Kérdés: Mi lehet az oka, hogy olyan népszerűek minden szemeszterben a fizetős különórák? Vajon a felkészítők népszerűsége nem minősíti a kar/egyetem jelenlegi oktatási módszerét, oktatóit? Van tervbe véve bármi, ami változtatna a jelenlegi helyzeten?

Igen, ez komoly probléma, azonban túl általánosító és sommás a megjegyzés. Tudnunk kellene, hogy konkrétan mely tantárgyaknál érzik úgy a hallgatók, hogy nincs összhang a szorgalmi időszakban leadott és a vizsgaidőszakban számon kért anyag között. Utána tudunk nézni és beavatkozni ezeknél az eseteknél, amennyiben megalapozott a kritika, kérjük ezeket is jelezzék. Azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy a teljes magyar felsőoktatás arrafelé tart, hogy legyen kevesebb a kontaktóra, és a tananyag egyre nagyobb részét sajátítsák el a hallgatók önállóan otthon. Huszonöt éve a kontaktóraszám heti 30-40 óra volt. Most az oktatónak sokszor csak a legfontosabb és legnehezebb részek ismertetésére van ideje, az egyszerűbb részeket az oktatási segédletekből kell megtanulni önállóan. Az ilyen kritikáknak sokszor az a forrása, hogy vannak oktatók, akik szeretnek gondolkodást igénylő nem rutinszerűen megoldható feladatokat feladni vizsgán, és ezt sok hallgató úgy értelmezi, hogy ilyet mi nem is tanultunk.
A fizetős (??? ez mit jelent ???) konzultációk kapcsán érdekes ellentmondás, hogy a tanszékek éppen arra panaszkodnak, hogy a hallgatók alig használják ki az általuk meghirdetett konzultációs lehetőségeket. Először ezeket kellene igénybe venni. Véleményünk szerint, aki bejár az órákra, odafigyel az előadásokon és a tantermi gyakorlatokon, ha nem ért valamit kérdez, továbbá aktívan részt vesz a laborgyakorlatokon, akkor nincs szüksége extra konzultációkra. Egyébként pedig minden évben elemezzük a kar tantárgyainak sikertelenségi mutatóját, így ahol irreálisan magas a nem teljesítés aránya, ott vizsgáljuk az okokat és ha kell beavatkozunk.

 

Leave a Reply