Smith Brothers – interjú (vágatlan)

Miért olyan izgalmas világ a Műegyetem? Hallgatói között rengeteg a színes egyéniség, nem ritkán kiemelkedő eredményekkel is. Interjú-alanyainkat, a Smith Brothers DJ duót talán ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni: harmónia, kifinomult zenei ízlés, fiatalos lendület. Számtalan bulin bizonyítottak már, a közönség pedig szívesen bulizik a zenéjükre. De hogyan lehet eljutni az otthoni zenélgetésből a szórakozóhelyek DJ pultjaira? Mit gondolnak a magáról a zenélésről? Interjú a Smith Brothers-szel.

HV139199_1

Káté: Hogyan lett belőletek DJ?

Kovács Norbert: Én 2007-ben, míg Áron körülbelül két évvel később találkozott először a DJ-zés fogalmával. Úgy indult az egész, hogy – mi sem emlékszünk már hogyan – rákerült a számítógépünkre egy DJ-szoftver: azzal elkezdtünk játszani, próbálgattunk rajta különböző effekteket, majd egy idő után egyre jobb dolgok kezdtek kialakulni. Közrejátszott még az is a folyamatban, hogy abban az időben kezdtünk el belecsöppenni az elektronikus zene világába, ilyenkor kezdtünk el bulizni is járni, és így párhuzamosan futott vele az is, hogy egyre komolyabban vettük a zenélést is, hogy nem csak össze-vissza tekergettük a programot, hanem oda is figyeltünk arra, hogy mit csinálunk a zenével. Majd 2009 karácsonyára vettük az első komolyabb eszközünket, ami egy kis kontroller volt, a következő évben pedig már elkezdtünk közönség előtt is fellépni.

Káté: Mikor volt az első hivatalos fellépésetek?

K.N.: Az első klubos fellépésünk 2010 augusztusában volt Debrecenben. De az ugyanezen év októberében megrendezett középiskolás fecske bulit tekintjük az első igazi fellépésünknek, melyet az akkori gimnáziumunkban rendeztek meg: ez egy olyan buli volt, ahol mi is igazán jól éreztük magunkat, élveztük azt, amit csinálunk.

Káté: Honnan jött az ötlet, hogy duót alapítsatok?

K.N.: Mindketten szerettünk zenélni, a zenei stílusunk is egyezett, és mivel egyre komolyabban kezdtünk el foglalkozniaz elektronikus zenével, így elgondolkodtunk azon, mi lenne, ha együtt próbálnánk meg zenélni és érvényesülni a zenei pályán.

Káté: Hogyan dolgozik együtt két DJ?

K.N.:Először is közösen leülünk néhány órára egy laptoppal, és megmutatjuk egymásnak, hogy ki milyen zenéket fedezett fel mostanában, és az hogyan illene bele egy szettbe. Teljesen kompromisszumosan oldjuk ezt meg, sosem szóljuk le a másik zenéjét.

Kovács Áron: Azért is jó párban dolgozni, mert az ilyen összeüléskor tudjukjelezni a másiknak, hogy figyelj, ez szerintem nem olyan jó, nem biztos, hogy tetszeni fog a közönségnek.

K.N.: Emellett mindkettőnknek vannak olyan pontjai a bulikon, hogy elragadtatja magát, hogy na, akkor most odateszi a közönségnek, ilyenkor pedig jó, ha a másik visszafogja: ha érzi például, hogy ennek még nem jött el az ideje.

Káté: Mi kell ahhoz, hogy valakiből jó DJ legyen?

K.N.: Legfőképpen kiemelkedő zenei érzék és a sok tapasztalat, amelyből rengeteget kell gyűjteni ahhoz, hogy valaki jó DJ legyen, mert az, hogy milyen zenei szelekciója van valakinek, több év alatt alakul ki. Úgy érzem, mi mostanra jutottunk el arra a szintre, hogy mindketten egy stílusban mozgunk, és még jobban tudunk együtt dolgozni. Hosszú út van mögöttünk, ez a 6-7 év elég sok, de az egész zenélés olyan, mint mikor valaki például a rajztudását fejleszti: ezzel is folyamatosan foglalkozni kell, és így lehet csak benne fejlődni, és elérni egy bizonyos szintet. Mostanra már olyan szinten vagyunk, hogy elkezdtünk úgymond trükközni is, hogy például egy, a közönség számára teljesen ismeretlen, de általunk jónak gondolt zenét ráraktunk egy ismert zene instrumentális részére. Ezzel a módszerrel próbálunk belecsempészni olyan zenéket, amit a közönség még egyrészt nem ismer, másrészt még nem tudja, hogy az jó, mert mondjuk nem ilyeneket hall a rádióban: éppen ezért próbáljuk nekik egy ismertebb zenei köntösben tálalni a zeneszámot, hogy ők is megismerjék és megszeressék.

Káté: Milyen stílust képviseltek?

K.N.: Áron a house stílusában mozgott mindig is, én pedig sok különbözőt kipróbáltam addigra, mire megtaláltam a saját stílusom, ami a progressive house és az electro house lett. Az idők során sokat változott az ízlésem, de inkább úgy mondanám, hogy fejlődött, finomodott, és most értünk el egy olyan igényesszintre, hogy azt mondhatjuk:otthon érezzük magunkat ebben a stílusban.

Káté: Mennyire számít a közönség ízlése? Követitek a trendeket?

K.N.: Régebben főként a közönség kívánságait igyekeztünk kielégíteni, ugyanis kicsit furcsa volt először azt látni, hogy amikor lejátszottunk egy olyan zenét, amit mi szerettünk, a közönségen azt láttuk, hogy nem nagyon van oda érte. Itt rá kellett jönnünk, hogy sajnos, ha beteszünk a szettbe egy olyan számot, amit mi szeretünk, attól még nem biztos, hogy arról a közönség is hasonlóképpen vélekedik.

K.Á.: De kiemelném, hogy ennek a fordítottja is igaz, tehát attól, hogy valaki csak ismert, úgynevezett „mainstream” zenéket játszik, attól még nem lesz jó DJ.

K.N.: Az évek során, próbáltuk minél inkább a saját stílusunkat belevinni a fellépéseinkbe. A slágereket meg egyszerűen muszáj beépíteni a szettbe, de azért próbáljuk a saját ízlésünkre formálni őket. Természetesen nem azt mondom, hogy egyáltalán nem szeretjük a slágereket, nekünk is megvannak a kedvenceink. De az tud az igazán jó lenni, ha mi is szeretünk egy zenét, amit lejátszunk egy fellépésünkön, és a közönség is imádja.

Káté: Hogyan állítjátok össze a végső szettet a fellépésekre?

K.Á.: Sosem állítjuk össze előre a szettjeinket, csak egy fővonalat képzelünk el. Emellett koncert közben figyeljük a közönséget, látjuk rajtuk, hogy mennyire vevők a különböző stílusokra, és ennek függvényében alakítunk a fővonalon.

K.N.: Nekem is, meg Áronnak is stílusokra van rendezve a zenei palettánk, és ez alapján választjuk ki minden koncerten, hogy akkor most egy kis house-t, vagy éppen valami warming-ot játszunk. Amikor elmegyünk fellépni, akkor előre megbeszéljük, hogy attól függően, hogy hova megyünk, milyen stílusból legyen több. De úgy gondolom, hogy a legnagyobb DJ-k is így csinálják, mert például nem ugyanazt játsszák le Budapesten, mint Tokio-ban. Nekik is megvan a saját repertoárjuk, amibe bele kell sűríteniük magukat, úgy, hogy az a közönségnek is tetsszen. Alkalmazkodni kell a hely elvárásaihoz, de a saját stílusunk terjesztése az, ami nálunk az előtérbe van helyezve.

Káté: Mennyi fellépésetek volt már összesen?

K.Á.: Nehéz megmondani, de öt év alatt legalább száz-százötven bulink volt már, beleértve minden fellépést. Persze ilyenkor kérdés, hogy mit számítunk igazi bulinak. Ami hivatalos, látogatható szórakozóhelyi rendezvény volt, annak a száma is ötven fölött van már.

Káté: Hogyan lehet eljutni a szobai zenélgetéstől egy fesztiválig?

K.N.: Az elején a lehető legtöbb koncertet, fellépéstel kell vállalni, akár ingyen is, hogy minél többen megismerjenek. Mert te akármennyire tisztában lehetsz azzal, hogy milyen jó vagy, de ezt a többieknek meg is kell mutatni. A kezdeti időszakban még mi kerestük a lehetőségeket, mi kérdeztük meg, hogy mehetünk-e egy adott klubba zenélni.Aztán Debrecenben egyre többen megismertek minket, az ismerősök körében is elterjedt, hogy zenélünk, és azután már jöttek a felkérések, hogy menjünk szülinapokra, és különböző klubokba, helyekre zenélni. Majd feljöttünk Budapestre tanulni, itt a Bercsényi Gödör Klubban léptünk fel többször is, de eljutottunk például a Dürer Kertbe is. Idén nyáron pedig az eddigi legnagyobb sikerünket könyvelhettük el, amikor is bekerültünk a debreceni Campus fesztivál fellépői közé.

Káté: Hogyan menedzselitek magatokat?

K.Á.: Nagy hangsúly van a Facebook-os hirdetéseken, mert az egy olyan felület, ahol rövid idő alatt, rendkívül sok embert el lehet érni, viszonylag kevés munkával.

K.N.: Emellett ismerősöknek szoktunk szólni, ha éppen fellépünk valahol, és ez legtöbbször be is jön, kíváncsiak ránk a barátaink. A Campus fesztiválos fellépésünk jól sikerült, a színpad megtelt, utána sokan jöttek oda gratulálni hozzánk, volt olyan is, aki csak azért vett Campus napijegyet, hogy minket hallhasson. Komolyan vettük ezt a fesztivált, mert tudtuk, hogy ez egy nagy kiugrási lehetőség számunkra, és igyekeztünk meg is ragadni ezt.

Káté: Mennyire fér bele az időtökbe?

K.Á.: Az egyetem?

K.N.: Nehezen, de megoldjuk, hogy beleférjen. Sajnos az egyetem is elveszi az időt, könnyebb lenne nélküle. Mivel mindketten erős képzésre járunk, ezért nehéz a zenéléssel foglalkozni mellette, pedig ez az, ami egyszerre kikapcsol és fel is tölt minket energiával. Muszáj folyamatosan foglalkozni vele, hogy lássák: nagyon is komolyan gondoljuk azt, amit csinálunk.

Káté: Saját zenéket is szereztek?

K.N.:Inkább Áron foglalkozik ezzel legalább már vagyhárom éve, én mostanában kacsintgatok efelé a téma felé. Nagyon jó érzés – akár zenében is, de másban is – ha olyat alkotsz, amit még azelőtt senki más. Viszontfigyelni kell arra, hogy ne adj ki olyan munkát a kezedből, ami saját magadnak sem felel meg tökéletesen.

K.Á.: Persze, folyamatosan csinálunk valamit, de ha számodra nem tökéletes, akkor nem is nagyon éri meg sehovasemfeltölteni.Igazából nem akarok olcsó zenét csinálni. Lehetne olyat alkotni, hogy összedobsz valamit, és még talán ki is adná valami kiadó. De aznem az igazi.

Káté: És mi a távlati célotok? Meddig szándékoztok a zenéléssel foglalkozni?

K.Á.: Igazából minél tovább, de ez attól is függ, hogy mennyire megy.

K.N.: Minél hamarabb saját zenével kell előrukkolni, manapság ez nagyon fontos, egy DJ, akármilyen technikásan is kever, ettől még nem lesz híres. Ez az egyik rövidtávú célunk, a hosszútávú pedig az, hogymindenképpen szeretnénk a zenélésselegészen addig foglalkozni,ameddig bírjuk. Ha abból él meg az ember, amit nagyon szeret csinálni, akkor már elérte a karrierjének a csúcsát, és ez is egy célunk.

Káté: Meg lehet élni csak a zenélésből?

K.N.: Lehet ezt úgy csinálni, hogy hosszú ideig megélj belőle, de nagyon nehéz. Eléggé telített a piac, vagyis nagyon sokan tudnak jó zenét csinálni.

K.Á.: Meg nagyon sokan vannak, akik nem jó zenét csinálnak. Vagy például van egy jó számuk, és azzal futnak be.

Káté: Miben látjátok a legnagyobb lehetőségeteket?

K.N.:Jelen esetben a legerősebb ütőkártyáink a saját stílusunk, a zenei szelekciónk és az egyedi mashup-jaink. Próbáljuk népszerűsíteni azt, ami itthon még nem elég elterjedt, de külföldön már igen. Egyedi hangulatot, üzenetet szeretnénk közölni a közönségünkkel.

Káté: Ha választhatnátok, hol lépnétek fel a világon bárhol, melyik színpadot mondanátok?

K.N.: Ha fesztivált kellene mondani, akkor szívesen kipróbálnám a Tomorrowland-et, illetve a Miami Ultra Music Festival közönségét. A hazaiak közül pedig a Balaton Sound-on lépnék fel szívesen. Helyilegmeg legjobban Miami és Ibiza érdekelne, nagyon frekventált helyszínek ezek az igényes elektronikus zenét tekintve, úgyhogy nagyon szívesen ellátogatnék és fellépnék ezeken a helyeken.

K.Á.:Én is nagyjából ugyanezeket mondanám, de ha valami különlegeset kéne választani, akkorazibizaiCaféMambo lenne az.

A Smith Brothers facebook oldalát követhetitek az alábbi linken:
https://www.facebook.com/smithbrothersofficial

Emellett a legfrisebb mixeiket eléritek az alábbi MixCloud oldalon:
www.mixcloud.com/SmithBrothers/

 

Leave a Reply