Lélekrombolóan ramaty érzés, mikor a nyárnak vége van, bár azt mindenki legalább hallomásból tudja, hogy a legjobb dolgok akkor történnek veled, mikor úgy teszel, mintha nem lenne holnap. De hogy a nyár utolsó teljes hétvégéjén sem kell otthon a tévé előtt maradni, azt az olyan jó dolgoknak köszönhetjük, mint a SZIN. A továbbiakban egy őszinte rajongó ír a SZINről, aki most elpazarolhatna számtalan jelzőt úgy, hogy még mindig gőzötök sem lenne arról, miről beszél. Ehelyett inkább leírja, miért dőreség távol maradni a Tisza-parti Tisza-partytól, és egy-két borzalmasan rossz, ámde kötelező szines szóvicc is jön, hogy ne csak a voltosoknak járjon ez az öröm.
Hogy miért is félbalek, aki ezt kihagyja? Először is a fent említett érzés miatt. Az augusztus nem olyan, mint a február, vagy újabban már inkább a március, a tél utolsó hónapja, mikor már mindenki unja az egészet, és semmi sem történik. Pont az ellentéte ennek. A nyár olyan, mint egy nagyon ütős hétvége, és augusztus a hónapok vasárnapja. A péntek olyan, mint egy mese, mert a vége jó, akárcsak a júniusnak. Július a szombat, mert a nagy dolgok akkor történnek. Vasárnap a puhányok felveszik a mackónadrágot, csinálnak egy habos kakaót, és betesznek egy közepesen pocsék filmet, a kemény srácok viszont tudják, hogy a vége a legjobb. Olyan, mint az utolsó nap a szabadságodból. Már hazajöttél, másnap kezdődik a munka vagy az egyetem, és tudod, hogy be kell menned, de azért felhívod még kora délután a haverodat, hogy igyatok egy „lájtos” sört. Mondanom sem kell, nem másnap szerzed meg az előléptetést, sem az ösztöndíjat, de hogy azt a hajnalt még sokáig emlegeted, az biztos. Az augusztus olyan, mint egy utolsó korty a sörödből, vagy mint a leszokónak egy utolsó szál cigi. Mindenki érzi, hogy valami élményteli dolognak van vége, és megpróbálja rendesen kiélvezni, jól grabancon ragadja.(Aztán persze az élet megy tovább – és az is kiderül, hogy egyikből sem csak egy van az életben…) De tényleg, mindenki érzi a végét, és még egy utolsót ad a citerának. Egy gigantikus „ereszd el a hajam” az egész hónap, ha valaki megtanulja komolyan venni. A legtöbb spontán, „meggondolatlan” ötlet ilyenkor születik, és az ember még egy sima kiülésbe is beleadja magát teljesen. Ha már fapofával végig kell bambulni egy esős őszt meg megúszni a karácsony előtti ámokfutást, legalább vigyünk valamit a napos oldalból is ebbe az őrületbe.
És ha az egész hónap ilyen, akkor képzelheted, mi lesz itt az utolsó hétvégén. Pláne Szegeden, ami nem egy álmos kisváros, télen szinte jobban él, mint nyáron, köszönhetően az egyetem jelenlétének. Az unalom itt télen is ritka, mint a behangolás Lola koncert előtt. Az ominózus héten pedig a város elsiratja az uborkaszezont, és ezzel a bulival üdvözli az események felpörgését. De több ez egy mezei bemelegítésnél, hála a más városok egyetemeiről érkező „vendégművész” hölgyeknek és uraknak, azaz nekünk. Ehhez add hozzá azt a szubtrópusi éghajlatot, ami a „Napfény városát” jellemzi ebben az évszakban, és ekkoriban még jelét sem adja annak, hogy nemsokára vége a nyárnak. Az egy dolog, hogy üvölt a hőség, de még a fény is sokkal erősebb, mint az ország többi részén, szinte szúrja a szemed. Így tehát az esemény nemcsak SZINes, hanem fényes is. Éppen ezért a legsötétebb napszemüvegünk itt nemcsak azért javallott, hogy takargassuk vele a tegnap este szégyellt hozadékait… Amíg az ember nem volt itt ilyenkor, egyszerűen el sem tudja hinni, hogy itt naponta kétszámjegyű mennyiségben inni a sört nem alkoholizmus, hanem a túlélés feltétele. Ekkora napviharban úgysem jut el az egész a gyomrodig, de a vesédig se, így nem kell folyton felkelned. És mindehhez nem kell lemenni az Adriára. Persze a jó idő nem garantált, de sokéves népi megfigyelés, hogy ilyenkor maximum egy gyors zivatar töri meg a rekkenő meleget.
„Odabenn”, ahol a fesztivál legveleje zajlik, és ahol csak reméljük, hogy ott is marad, ami történik, 5 zenei SZINpaddal készülnek, ami nem is rossz, pláne manapság. A fesztivál ugye a partfürdőben lesz, ám egyelőre úgy tudjuk, hogy a medencékből sajnos – ahogyan tavaly is – leengedik a vizet, méghozzá biztonsági okokból. Így mondjuk kapunk egy olyan egzotikus színpadot is, ami nincs nagyon máshol, az egyik medence aljának a végébe tesznek ugyanis egy színpadot, a maradék terület pedig a nézőké. Természetesen egy bárpult sem hiányozhat a képből. A tavaly használatos kártyák, amik fizetésre szolgáltak, nem jöttek be sehol, így itt is szakítottak ezzel, a re-pohár igencsak zöld intézménye viszont szerencsére megmaradt. Egyébként is nagyon környezettudatos a SZIN, amivel nemzetközi elismerést is kiváltott már. Idén külföldi nevet nem látni az élőzenei előadók között, a szervezők viszont neves külföldi DJ-ket fognak még bejelenteni, ami mutatja, hogy itt mindenki megtalálhatja a számítását.
És azt meg végképp főbenjáró bűn lenne kihagyni, hogy maga Szin City, a bűvös város, azaz Szeged is gyönyörű. Az nem újdonság, hogy a síkság közepére is lehet szép dolgokat építeni, de ez a város így is egy elég hirtelen és intenzív öröm a szemnek, mikor először látod. Nekem sem sikerült még hazajönnöm onnan anélkül, hogy legalább pár napig ne terveztem volna utána az odaköltözésemet. Még mindig Budapesten lakom, de az, hogy visszatérek, amikor csak tudok, konstans. Érdemes kimenni a fesztiválról napközben, de még este is, mikor nincs számodra semmi érdekes, vagy már nincs semmi odabenn. 5-10 perc sétával kijuthatsz a városba, ami szintén tele van jó éttermekkel, kávézókkal és becsületsüllyesztőkkel, idegen fővárosok nevét viselő körutakkal, élettel, bájjal, mintha csak az Alföld Párizsa lenne. Vagy át sem kell kelni a hídon: az újszegedi oldalon, szinte azonnal a bejárat mellett, találsz egy hatalmas, nyugodt parkot. Mikor itt melegítesz az estédre fröccsözve, akkor jössz rá igazán, hogy „fú a büdös életbe, MOST nyaralok”, majd az utolsó korty után elindulsz be a tömegbe, és beleadsz apait-anyait.
A mocskos pénzügyi oldalt nézve meg már tényleg nem érted a haverodat, mikor azt ecseteli, hogy nem akar lejönni. A bérletárak nagyon barátságosak (még ingyenes 0. nap is lesz), és az egyéb költségek tekintetében is biztos, hogy kábé kétszer olyan jól jársz ezzel anyagilag, mint egy Szigettel. Sokan mondaná(n)k most erre, hogy nem csak anyagilag… Ha továbbmennék ezen a vonalon, azt is elmondanám, hogy egy szigetes vagy egy szándos költségvetésből el lehet menni két ilyen dzsemborira, sokan esküsznek például a „SZINes nyaram VOLT” nevű kombinációra… De ez egy nagyon gonosz analógia lenne, egy kritikátlan poénnal a végén, inkább bele sem megyek.
Szóval összegezve: jó idő, jó zene, Alföld, Tisza-part, szép magyar lányok, azaz SZINibabák, SZINpatikus fiúk, egy gyönyörű város, egy epikus fesztivál, és a feledhetetlen élmények. Mint mikor a haverokkal begurítasz egy üres söröshordót a tánctér közepére, hogy „körbeverethessétek”. Vagy mikor hajnalban hazafelé menet, két pihenő között találkoztok azzal a másik 3 emberrel, aki még ébren van, és együtt próbáljátok megdönteni az előző napi 40 perces rekordot a sátorig vezető 250 méteren. Hogy hol? Az újszegedi Partfürdőn, augusztus 20-tól 24-ig.
Mad Dogg