Vígh Miklóssal, aki ősz óta a GHK elnöke, nemrég beszélgettünk a megválasztását és a közelmúlt eseményeit érintő témákról. Sok területet érintettünk az interjú során és ezáltal igyekszünk minél teljesebb összképet adni az új elnök látásmódjáról. Az újságban megjelent interjú teljes változatát alább olvashatjátok.
KÁTÉ- Hogyan kerültél kapcsolatba a HK-val?
Vígh Miklós – A nyílt HK ülés során, lassan két éve ismertem meg a képviseletet. Ide még úgy mentem le, hogy meghallgatom, amit mondanak, de nem volt különösebb célom a HK-val. Utána felvettek egy listára, és minél többet tudtam róla, annál jobban érdekelt. „Kis HK-sként” kezdtem tevékenykedni, igyekeztem beletanulni a dolgokba. Az előző tanévben indultam el a választásokon, és a bekerülésem óta aktívan végzek feladatokat.
KÁTÉ – Volt-e valamilyen korábbi tevékenységed, pl. középiskolai diákönkormányzat, ami miatt fontosnak tartottad, hogy hallgatókkal foglalkozz?
Vígh Miklós – Igen, volt ilyen jellegű „előéletem”. Tagja voltam a középiskolai diákönkormányzatnak, és az internátusunkban is végeztem hasonló tevékenységet, ahol a helyi, problémásabb ügyekkel foglalkoztunk. Közben az osztályunkkal úgy gondoltuk, hogy alapítanunk kellene egy iskolaújságot. Ennek az megszervezésében is szerepet vállaltam, majd pedig a főszerkesztője lettem. A középiskola utolsó évében a diákönkormányzat elnöke voltam.
Az érettségi után bekapcsolódtam az iskolánk öregdiák szervezetébe, ahol egy ideig igazgatósági tagként tevékenykedtem. Ennek lényege, hogy segítsünk azoknak beilleszkedni, akik Pestre kerülnek, különböző programokat szervezzünk nekik. Most már sajnos kevesebb időm van erre, de ez is egy érdekes dolog volt a különböző korosztályok összefogása miatt.
KÁTÉ – Milyen ügyekkel foglalkoztál, mielőtt elnök lettél a HK-ban?
Vígh Miklós – A kezdetek kezdetén, kis HK-sként még nem volt konkrét elképzelésem, hogy mit szeretnék csinálni. Úgy igazából érdekelt minden. Ősszel kapcsolatba kerültem a Szociális Bizottsággal, a pályázatok bírálása kapcsán és az Ösztöndíj Bizottsággal is. Az ösztöndíjosztásnak gyorsan meg kellett tanulnom minden csínját-bínját. (Ugye ez még a választások előtt lezajlik, ősszel.) Az októberben újjáalakult HK-ban pedig már én vettem át az Ösztöndíj Bizottság vezetőjének posztját.
Fontosnak tartottam, hogy ne csak egy dologban vegyek részt, hanem minél több területen kivegyem a részem a képviselet munkájából.
Amiben még aktív szerepet vállaltam, az a Tanulmányi és Oktatási Bizottság, és ezzel kapcsolatosan a Kari Tanulmányi Bizottság, illetve segítettem kollégiumi ügyekben, szociális pályázatok bírálásában is.
Valamilyen szinten minden bizottság munkájában igyekeztem részt venni.
KT – Mi motivált arra, hogy elnöknek jelöltesd magad?
VM – Nyilván az az elhatározás, hogy elindulok az elnöki posztért, nem egy héttel a választások előtt született meg, hanem jóval hamarabb. Ezt a többiek felé is jeleztem és sokat beszélgettünk erről. Úgy vettem észre, hogy az előző csapat- nyilván akkor még nem az újjáalakult HK-ról volt szó- támogat ebben és tudnánk jól együtt dolgozni. Ez egyébként nagy motiváló erő volt.
KT – Mivel jár ez a pozíció?
VM – Úgy gondolom, hogy egyébként is fontos az, hogy ha elnöki pozíciót vállalok, akkor minden területre rálássak. Az előző egy évben volt szerencsém aktív munkát végezni a különböző bizottságok munkájában. Így lehet igazán látni, hogy ott milyen feladatok vannak és milyen nehézségek adódhatnak, amiket meg kell oldani. Számítanunk kell arra is, hogy egyes időszakokban nagyobb terhelése van a HK-nak, és ekkor tudni kell szétosztani a dolgokat, hogy azok időben el legyenek végezve.
KT – Szeretnél-e változtatni valamit az előző elnöktől kapott „örökségen”?
VM – Én ezt inkább úgy fogalmaznám meg, hogy mindenki kicsit másképp látja a dolgokat. Amikor egy ilyen váltás történik, egy új ember új szemléletet is hozhat. Ez általában jót tud tenni egy ilyen társaságnak. Vannak dolgok, amiket egy új ember meg szeretne változtatni, nem feltétlenül azért, mert addig az rosszul működött, hanem azért, mert úgy gondolja, hogy lehet jobban. Nyilván az egy bejáratott rendszer, hogy hogyan működik a HK, nagy átalakításokat nem kell és egyébként nem is szükséges csinálni.
Nekem volt egy elképzelésem arról, hogyan lehet úgy csinálni, hogy tényleg jól működjön. Ezeknek az elképzeléseknek jelentős részét úgy érzem sikerült átültetni a gyakorlatba is.
KT – Kellett valamilyen képzésen részt venned, ami a HK-hoz kapcsolódik?
VM – A szociális pályázatok elbírálásához kellett egy vizsgát teljesítenünk. (Ezt még kis HK-s koromban letettem.) Egyébként mindenki önszántából tanul bele a dolgokba, a többiek segítségével, de fontos a saját elhatározás. Az egyetemi szabályzatokkal tisztában kell lenni, ez alapvető elvárás, mert ezek alapján működik tulajdonképpen az egész Egyetem.
Ezen kívül vannak EHK-s továbbképzések, amik a konfliktuskezelésben nyújthatnak segítséget, vagy a csapatmunkát, a HK tevékenységeinek kifelé való kommunikálását segítik.
Ezeken, illetve a képviseleti teendők során meg lehet és muszáj is megtanulni csapatban dolgozni.
KT – Gyakran kerülsz megoldandó konfliktushelyzetbe az elnöki feladatok kapcsán?
VM – Vannak nehéz esetek, amire az ember azt mondja, hogy „de jó lenne, ha nem lenne”. A feladatkörnek nyilván nem ezek a legkellemesebb részei, de szerintem mindent meg lehet oldani. Azzal a hozzáállással kell nekiindulni, hogy „Igen, erre szeretnék egy megoldást találni”. Azokkal, akiket ilyen jellegű ügyek érintettek, igyekeztünk előrejutni, de nyilván olyan határok között, hogy az alapvető előírásokat nekünk is be kell tartanunk, amiből mi sem tudunk engedni. Úgy érzem, hogy azért helyére kerülnek az ilyen dolgok, HK-n belül és kívül is. Nekünk több forrásból is származhat konfliktusunk, vagy problémásabb esetünk, amit meg kell oldani.
Példaként tudnám említeni, hogyha valaki lekésett egy határidőt, vagy nem úgy adta be a pályázatot, ahogy a kiírásban benne van. Nyilván mondhatnánk azt, hogy „ejnye-bejnye”, csak utána ha valaki egy héttel, vagy egy hónappal kési le a határidőt, nem tudunk különbséget tenni. Nincsen meg az, hogy hol a határ, és a többiekkel szemben sem lenne korrekt. Ezért próbálunk mindenkit tájékoztatni, hogy az ilyen problémás eseteket elkerüljük. Ha a szabályok mindenkire egyformán vonatkozik és nincs kivétel például határidő lekésése esetén, azt könnyebben el tudja fogadni mindenki, illetve hosszú távon is következetes maradhat a döntés.
KT – A közelmúlt változásai a felsőoktatási törvénnyel kapcsolatosan decemberben igencsak felkavarták a közhangulatot. Van-e elvárás egy kari HK elnöktől ilyen helyzetekben, hogy hogyan kell fellépnie nyilvánosság előtt?
VM – Konkrét elvárás, hogy kifelé hogyan kell megnyilvánulni, részemről annyira nincsen, mivel az egyetemet az EHK képviseli. Nyilván belső egyeztetések folyamatosan vannak róla, hogy hogyan lépjünk fel, kari szinten hogyan kommunikáljuk a dolgokat. Nem véletlenül a weboldalunkon és a Facebook oldalunkon folyamatos volt a tájékoztatás, illetve a hírlevelekben is továbbítottuk ezeket az információkat. A GHK is adott ki egy nyilatkozatot, mivel mi is az EHK és a HÖOK álláspontját képviseljük ebben a témában. Ezzel egyetértve szeretnénk, hogy tényleg egy valós megoldás szülessen az ügyben.
Illetve a Ti véleményetekre is kíváncsiak voltunk, a közvélemény-kutatás eredménye nagyon tanulságos, a weboldalunkon el is érhető.
KT – Kifejtenéd ezt kicsit bővebben?
VM – Ugye itt nem csak egy problémáról van szó. Hosszútávú megoldásnak kell születnie, ami az egyetemnek, a hallgatóknak, felsőoktatásnak és így az országnak jó. Nem lehet az egészet egy tandíj témára kihegyezni. Nyilván most a tandíj az, ami mindenkinek megüti a fülét és arról hallunk a legtöbbet, de itt komoly finanszírozási kérdésekről is szó van.
Sokan mondják azt, hogy ez már csak a középiskolásokat érinti. Ez két dolog miatt sem igaz, mert az MSc-re a BSc-sek nagy része tovább szeretne menni és a keretszámcsökkentés őket is érinti. A forráskivonás és létszámcsökkentés miatt kevesebb lehet az oktató, ami miatt nem tudnak úgy órákat tartani, ahogyan eddig, és ez az itt tanuló hallgatóknak is rossz.
Mindenkinek meg kellene értenie azt, hogy a felsőoktatásban és általában az oktatásban változtatásokra lenne szükség, de ehhez viszont egyeztetések kellenének az érintett felek bevonásával. Úgy látom, erre most reális esély van.
Manapság az emberekben nagyon benne van az, hogy ahhoz, hogy valaki legyél, szerezned kell egy diplomát. Mindegy, hogy milyet, de legyen. Ez a felfogás szerintem azért nem célravezető, mert így a szakképzés háttérbe szorul. Ezt a felfogást viszont nem lehet megváltoztatni egyik napról a másikra, mert aki gimnáziumban tanul, egy érettségivel nem fog tudni sok mindent csinálni. Ha ő tovább akar tanulni, és szembesül azzal, hogy nem fogják felvenni államilag támogatott helyre, akkor ellehetetlenül a helyzete. Ezt átfogóan kell kezelni a közoktatástól a felsőoktatásig, amit pedig nem lehet egyik napról a másikra megoldani.
KT – A kari programokkal kapcsolatosan szeretnél valamit mondani, üzenni a hallgatóknak?
VM – Nem olyan rég óta hagyomány a Harmadoló Est, amit idén is megrendezünk. Ez egy könnyedebb rendezvény, ahogyan a neve is mutatja. A végzős bál, ami kicsit komolyabb, a Gyűrűavató. A nevével ellentétben ez nem azt jelenti, hogy ott gyűrűt kell venni. Lehet kitűzőt is venni, sőt, később is lehet gyűrűt vásárolni. Ez arról szól, hogy összegyűlünk azokkal bálozni, akikkel együtt elvégeztük az egyetemet és megszereztük a diplomát, illetve ott vannak a tanáraink is. Ez az első esemény, amikor a mérnökök együtt báloznak. Nagyon hangulatos, a K épület aulája pedig egy szimbolikus hely is ilyen szempontból. Ez egyfajta keretet is ad a tanulmányoknak, mert egy Gólyabállal kezdtük és egy végzős bállal zárjuk le.
KT – Mit tudnál azzal kapcsolatban mondani, hogy a HK hogyan kommunikálja kifelé a tevékenységét?
VM – Sokszor ér minket kritika ezzel kapcsolatosan, amivel az a probléma, hogy nem közvetlenül hozzánk jut el. Nem az a baj, hogy a hallgatóknak van véleménye a dolgokról. Viszont ha nem jut el hozzánk, akkor nem tudunk rajta változtatni és reagálni sem tudunk rá. Sokszor terjed el olyan dolog, aminek nem sok valóságalapja van. Ezek olyan kérdések, amiket megfelelő kommunikálással javítani lehet. Ehhez viszont az kell, hogy a dolgoknak a hátterét is lehessen látni.
Nyilván egyszerűbb olyan hallgatókkal, akiket mi is jobban ismerünk. Nehezebb elérni azt, aki nem is kollégista, nem is ad le pályázatot. Ővele csak olyankor találkozunk, ha valamilyen sérelem, probléma éri.
KT – Van esetleg valamilyen felület, ahol a panaszokat, kritikákat kezelitek?
VM – Nagyon biztatok mindenkit arra, hogyha problémája van, akkor keressen minket nyugodtan. Akár fogadóidőben, személyesen, e-mailben vagy a Facebookon is. Van olyan e-mail cím, amiről minden HK-s megkapja a levelet. (hk@ktk.bme.hu) Nyugodtan írjon még egyszer, ha úgy ha valaki úgy érzi, hogy nem elég részletes választ kapott, vagy további kérdései lennének.
Ha valakinek pedig oktatással kapcsolatos problémája van, akkor is keressen minket.
Pályázatok esetén pl ösztöndíjak, kollégium, szociális támogatás) végig kell olvasni a pályázati kiírást és a kapcsolódó anyagokat, hiszen így mindenki megkímélheti saját magát is a kellemetlen helyzetektől. De ha valami ennek ellenére sem egyértelmű, ne féljen senki hozzánk fordulni.
KT – A komolyabb témák után néhány személyesebb témáról szeretnélek kérdezni, például, hogy mennyire lehet összeegyeztetni a tanulással a HK-s tevékenységet és egyéb közösségi körökben való részvételt?
VM – Én a Számtech Szakosztályban már nem igazán végzek aktív tevékenységet, mert az nem férne bele. A HK-s tevékenységek sok időt elvesznek, ami átlagban is napi több órát jelent. Igazából nem érzem úgy, hogy ez elvesz valamitől időt, mert szeretem csinálni. Akár a hobbim is lehetne. Nyilván van olyan időszak, amikor ez plusz áldozatokkal jár, főleg zh-s időszakban, de van amikor ezt kell előtérbe helyezni. Amikor elkezdtem, tisztában voltam azzal, hogy ezzel jár a dolog.
KT – Szeretnél elnök maradni a következő ciklusban is?
VM – Ez most egy nehéz kérdés. Október óta vagyok elnök, úgyhogy még nem régen vettem át a posztot. Szeretem csinálni, de a többieknek is meg kell ítélni, hogy mit gondolnak a tevékenységemről, ha eljön az ideje a következő választásnak. Most nagyon szívesen csinálom, de korai lenne arról beszélni, hogy maradnék-e ebben a pozícióban.
KT – Volt-e valamilyen érdekes, frappáns tárgyalási szituációban részed (akár hallgatóval, akár tanárral kapcsolatosan), amiből sokat tanultál, vagy valamiért emlékezetesnek találod?
VM – Szerintem nagyon sokszor találkozunk olyan szituációval, amiről éppen akkor nem érezzük, de sokat lehet belőle tanulni. Csak szimplán amikor valakivel együtt tudunk dolgozni, az is lehet ilyen. Amit én kifejezetten szeretek, azok a KTB ülések. Ott oktatókkal együtt kell megvitatni különböző kérvényeket, felsorakoztatni mellette érveket, ellenérveket és úgy kihozni a lehető legjobb döntést, hogy az igazságos legyen és a szabályzatnak is megfeleljen. Ez egy kifejezetten érdekes szituáció. De ilyen a Dékáni Tanács is, ahol a kar vezetésével tanácskozunk minden héten.
KT – Van példaképed, vagy olyan személy számodra, aki inspirál?
VM – Olyan személy nincs, akit egyértelműen követni tudnék. Ez lehet, hogy abból fakad, hogy én azt vallom, hogy mindenki szeressen inkább saját maga lenni és az alapján jusson el valahova. Nyilván vannak olyan emberek, akiknek a tevékenysége példaértékű. Van az egyetemen is jó pár oktatónk, aki szerintem példaértékű tevékenységet végez, oktatási, kutatási és emberi területen is, nem szeretnék senkit kiemelni. Nagyon jó, hogy emellett hétköznapi emberek tudtak maradni és úgymond ennek a részesei lehetünk.
KT – Van kedvenc sportod, sportolód?
VM – Általában szeretem a csapatsportokat. Amikor arról van szó, hogy Magyarország játszik egy másik nemzet válogatottjával, akkor bármilyen sportról legyen szó, teljes bedobással tudok szurkolni. Amit nagyon szeretek, az kézilabda és a vízilabda, bár sajnos nem űzöm ezeket.
KT – Sportolsz valamit?
VM – Kidobóst, ami szintén csapatsport. Nyilván kevéssé komoly, de mindenképpen jó dolog.
KT – Van kedvenc járműved?
VM – Nincs, sokszor a lábbusz a legjobb.
KT – Van kedvenc országod?
VM – Erre egyértelműen tudok válaszolni: Magyarország. Én nem tudok jobb országot elképzelni, mint Magyarország, holott sokan mondják, hogy ilyen-olyan problémái vannak. Ez a miénk, sok minden köt ide minket. Nagyon sok olyan dolog van, ami mellett elmegyünk a mindennapokban és úgy ítéljük meg, hogy nem jó. Sok szépet tudna és tud is adni, csak nem mindig vesszük észre.
KT –Van kedvenc tantárgyad, vagy érdeklődési területed?
VM – Nem feltétlenül tudnék kiemelni egyet sem, vannak területek, például az informatikával kapcsolatos dolgok, amik engem kicsit jobban érdekelnek. De emellett nagyon szeretem a modellezős tárgyakat és a CAD-del kapcsolatos dolgokat is.
KT – Van valamilyen hobbid?
VM – Erre talán kicsit furcsán hangozhat a válaszom, mert mostanában azt csinálom, ami a hobbim. Szoktam kisebb weboldalakat készíteni, illetve szeretek közösségi dolgokban részt venni, erre pedig itt van a HK.
Köszönjük szépen a válaszokat!
Gyömbér & Misi