Nem akarok zsákbamacskát árulni és elhúzni a cikket a végletekig, majd aztán egy csattanós befejezésben elsütni, hogy hát milyen is volt összegezve. A Murder kiállítás nem azért nem tetszett nekem, mert rossz, hanem mert ennél sokkal több lehetett volna. A honlapon beígért látványelemek elsőre teljesen felkeltették az érdeklődésem, maga a téma is alapvetően érdekes, de végül a kivitelezésen elcsúszott a dolog. Félreértés ne essék, ez a kiállítás nem rossz, pusztán én többet akartam belelátni mint ami végül kikerekedett belőle. Lássuk miért is!
„Csak az jöjjön, aki bírja”
Röviden: 3500 Ft sok ezért a kiállításért. Ha esetleg valaki belefutna valami akcióba, vagy a haverja passzolná el a jegyeket olcsóbban, akkor érdemes elmenni. Fontosnak tartom leszögezni, hogy nem fogunk vérben úszni! Aki arra számít hogy „patak vér” fog folyni, annak már most érdemes átgondolni az egészet. Tehát a látványtól rosszul nem leszünk és egyik ponton sem fog ránkijeszteni senki. A bábok nem annyira élethűek, mint azt várnánk, tehát ezen a téren sem kapunk olyan erős vizuális élményt, ami miatt megborzongnánk.
Lentebb szépen kifejtem az észrevételeimet, de innen már spoiler cunami lesz.
Interaktív
Az „interaktivitás” megtévesztő, szerintem a szervezők nem tudják mit is takar az. Ugye az ember ennek a szónak a hallatán azt reméli, hogy majd hozzáérhet dolgokhoz, döntéseket hozhat és annak tükrében folytatódik a kiállítás. Nos ez távolról sem igaz. Nem kell döntéseket hoznunk, még csak annyit sem, hogy mégis merre menjünk, mert tök lineáris az egész. A házirendből a 14-es pontot szeretném még kiemelni: „14. A kiállítás berendezési tárgyait és díszleteit megérinteni, elmozdítani szigorúan tilos!” Innen már azért előrevetíthető, hogy sok interakció nem lesz. Minden szobában „mozog” valami, de ez önmagában nem interakció.
Gyilkosok?
A tárlat 90 perce során gyilkosokat „ismerünk” meg minden szobában. Ez eddig rendben is van, hiszen valahol ezért jöttünk. Nem mondom, hogy mindenkit ismertem, de úgy az esetek felében nem tudtam meg semmi újat. Viszont voltak olyan „gyilkosok” is, akikre nem hogy nem számítottam, de egyenesen értetlenül álltam a dolog előtt. Báthory Erzsébettel nyitott az egész, akiről egyáltalán nem biztos (sőt) hogy vérben fürdött volna, sokkal inkább az a koncepciós perben való meghurcolás az igaz. Ennél fogva marad a kérdés, hogy miért került ide? Ha meg is ölt valakit az udvartartásából, az sem lett volna kirívó dolog akkoriban.
A másik érthetetlen eset Al Capone, akire egy gyilkosságot sem tudtak rábizonyítani, pusztán adócsalás miatt ült.
De a hab a tortán a Ku Klux Klán volt. Egy szervezetet nem tudom mióta emelünk „gyilkosok” közé, de ilyen erővel akkor a kommunizmus és a nácizmus áldozatait is betehetnénk a tárlatba (bár arra már ott a Terror Háza). Ugyan végig finoman fogalmaznak a klánról, számomra ez nem illett bele sehogyan sem a tárlatba és a legkevésbé sem volt informatív.
Hungaricum
Amit nagyon hiányoltam, az a magyar seregszemle. Én kapásból 5 olyan (sorozat)gyilkosságot tudtam említeni, ami magyar vonatkozású és simán befért volna a tárlatra. Ilyen sajnos azonban egy sincs. Nem találkozunk az arzénos nőkkel, sem Matuska Szilveszterrel, a biatorbágyi merénylet elkövetőjével, vagy Kiss Bélával, aki kezdetben előszeretettel spájzolta el feleségét és annak szeretőjét, majd sok mindenki mást is. Nem biztos, hogy a vándorkiállításnak ezt el kellett volna vinnie más országokba, de itthon nagyon is érdekes lett volna legalább egy ilyen eset bemutatása is. Helyette marad a wikipédia.
„Always look on the bright side of life”
Voltak azért jó szobák, nem vitás. A Hasfelmetsző Jack áldozatai előtt emléket állító helység igényes munka, tényleg belevittek nem kevés fantáziát. Magáról a tettesről ugye semmit nem tudunk (azon kívül hogy balkezes), és bizony itt sem fogunk rájönni kilétére. Én ugyan kihagytam volna a tárlatból, hiszen pontosan azt sem tudni, hogy mennyi áldozata volt neki és mennyi volt más gyilkosok munkája. Az tény, hogy a helyszínt elnézve mégis megérte bent tartani ezt a versenyzőt.
A hűtőszekrényes szoba szintén nagyon tetszett, kiemelkedik ez is a kreativitás terén. Nem csak a fejünk felett bezacskózott gigantikus nemiszervek és a szituáció miatt, hanem maga a vetített filmjelenet is felülmúlja a többit(a Lincoln merénylete ehhez képest nagyon csapnivaló).
Az emberből készült tárgyakat bemutató „ház” szintén megállja a helyét, itt azt sajnáltam, hogy nem lehetett jobban körbenézni, valamint a világítás is túl gyenge volt -bár lehet emiatt lett a szobának jó hangulata.
Mit vártam én?
Interaktivitást. Valami olyan lett volna igazán szívderítő, ha a szobákban szét lehetett volna nézni, keresgélhettünk volna bizonyítékokat és ténylegesen mondjuk mi találjuk meg a hűtőben a szomszédot pici zacskókban. Az sem lett volna rossz, ha animátorokkal játszatnak el pár jelenetet, vagy mondjuk egy tárgyaláson mi vagyunk az esküdtszék és teszem azt szavazunk, hogy bűnös-e vagy ártatlan az illető (mert ugye volt olyan, hogy valaki más helyett került bitóra). Sajnos ezek nem szerepelnek itt, nyomozni sem fogunk, sőt egymással beszélgetni sem a füllhallgató miatt. Pedig én mondjuk szerettem volna pár szót váltani a barátaimmal közben, de így nehéz volt.
A társadalmi lecke
A végén jött a hidegzuhany, az, amire senkinek sem lenne szabad beülnie. A „relaxációs szoba” egy nagy csapda, ha oda akarnak beterelni, akkor inkább maradj az Andokban és fagyoskodj Lopezzel, amig a többiek végeznek. Feltéve ha nem érdekel, hogy a gyilkosokat a társadalom neveli ki, ezért aztán úgy verjél gyereket, hogy ennek tudatában vagy. Ráadásnak kapsz egy adagot a Bibliából, ami a vasárnapi misén helyén van, de egy kiállításon rohadtul nem. Itt tört el bennem minden, a visszafolytott ítéletem gátja átszakadt és a kiszabadult indulatok nem engedik, hogy jobb kritikát írjak. Ha ezt úgy ahogy van kihagyom, akkor sokkal jobb összképpel zárt volna látogatásunk, de ezzel a tervezők is gyilkossá váltak, mert megölték magát a kiállítást.