Múlt héten, szerdán került megrendezésre a Kulturális és Szakmai Hét keretein belül a Kármán Nap. Mint az elmúlt években, a Káté idén is elindult ezen a tanulmányi-ügyességi vetélkedőn.
A részvétel idén is az előfeladattal indult, egy működőképes, forgókerekes szivattyút kellett összerakni, ami a lehető legmagasabbra tudja felnyomni a vizet az esemény egyik fő támogatója, a FlowServe által biztosított műanyagcsőbe. Miután az eredeti terv nem sikerült működőképesre, kénytelenek voltunk egy – a tavalyi Slipről már jól ismert – legendás 2l-es Kőbányai palackot segítségül hívni. Ex-szökőkút lévén hiába vizeztük be a cső tetején lévő zsákot, szivattyúként nem szuperált olyan jól, de így is volt, akit megelőztünk.
Ezután kezdődött a standok körbejárása. Idén 10 csapat vett részt az eseményen, de csak 9 állomás volt. Elszánt, az elején még 5 fős csapatunk, miután mindenki felvette az egyenpólót, a Polimertechnika Tanszék standjánál indította a vetélkedőt. Itt 4 különböző fajta műanyagot kellett a sűrűségük alapján szétválasztani víz, alkohol és só segítségével, majd ezután megnevezni, melyik milyen műanyag. Az EGR Tanszék állomásán 13°C-os vizet kellett minél kevesebb anyag felhasználásával kikeverni. Ez nekünk 45 gramm lett, amivel akkori állításuk szerint elég jó pontszámot sikerült elérni, majd az MM Tanszék standjánál mosolygásra bírtunk pár függvényt. Az esemény végéről teljesen rendhagyó módon állomássá konvertált kvízre két forgási időnk volt, és kiegészültünk 6 főre. A néhol vicces, de inkább tudásfelmérő kérdések kitöltése után egy FlowServe szivattyú forgókerekének elemzése volt a feladat, majd a HDR Tanszék egy tavalyi koncepciójának nehezebb verziója következett. A kék víz felpumpálása nem sikerült 7 másodpercnél gyorsabban, de 17-ről indulva nekünk a 7,2 mp is tökéletes eredménynek számított. Ezután következett a kedvenc feladatom, bekötött szemmel kellett összeszerelni 9 csavart alátéttel, három különböző méretben, adott idő alatt – mind a 9-et rajtunk kívül csak az Old’s csapatának sikerült. 10 perc alatt összedobtunk egy szortírozórendszert a GT3 Tanszéknek, ami állításuk szerint nem lett a leglassabb. Miután a közlekedő-edények elve egyáltalán nem akart működni, mindenki visszavonult a saját asztalához, és vártuk a MOGI Tanszék feladatát. Ha a WC-papír guriga kilapított belseje újra háromdimenzióssá téve is henger, tökéletes spektroszkópot dobtunk össze. Ha nem, akkor a formájára igen, a működésére így sem lehetett panaszunk: mindhárom fényforrás típusának megállapítására tökéletes volt.
Csodás teljesítményünk a hatodik helyre volt elég, ami nekünk – főleg úgy, hogy 5-6-an voltunk – teljesen megfelelt. Bár sajnos a jutalmakról lecsúsztunk, arról természetesen nem, hogy nagyon jól érezzük magunkat az egész esemény alatt.
Hiába volt ez az első Kármán Napom, teljesen hasznosnak éreztem magam, rengeteget tanultam, és biztosan jövök jövőre is – és remélem, ez a beszámoló másoknak is kedvet ad majd.