2000-es születésűként gyerekkoromban még nem volt ennyire elérhető az internet és éppen csak elkezdtek megjelenni az okostelefonok. A 2000-es évek végén, 2010-es évek elején az általános iskolában egészen meglepő tevékenység köré összpontosult a közösségépítés.
Yu-Gi-Oh!
Az autós kártyák öncélú gyűjtése csak annyira mozgatott meg, hogy a Bugatti Veyron 1001 lóerős motorját a legmenőbb dolognak tekintsem. Az igazán szenvedélyes gyűjtést és cserélgetést a „trading card game”-ek hozták el, amely játékok célja – a műfaj nevéből is adódóan – az egymással való cserélgetésen és gyűjtésen alapult.
Nekem az első ilyen a Yu-Gi-Oh! volt, amit két pakli vásárlásával kezdtem (kb. 60 kártya). Évek múlva, több száz csere után kb. 600 lappal fejeztem be ezt a korszakot. Több rendkívül ritka és számos különlegesebbnél különlegesebb lapot tudhattam magaménak. Magyar, arab, kínai feliratos, fehér hátteres, csillogós vagy éppen kis méretű Yu-Gi-Oh! Kártyák; jó üzlettel mindet megszereztem.
A legerősebb lap (igazából lapok csoportja) az Exodia volt, aminek a végtagjai és a feje/teste külön-külön kártyákon szerepelt. Igazi értéke ezeknek csak egyben volt, így végső célnak az Exodia kártyák összegyűjtését tűztem ki magam elé.
És mindezt az általános iskolában úgy csináltuk, hogy senki sem ismerte a játék valódi szabályait, néhány szónál többet nem értettünk még angolul és nem volt játéktáblánk sem. Csak a cserélgetés élvezetéért keltünk fel a padokból kicsengetéskor és mentünk oda másokhoz, hátha volt egy olyan lapja, ami épp kellett.
Focis kártya
A gimi első éveiben rendkívül népszerű játék az éppen aktuális foci EB, VB vagy BL kártyáinak gyűjtése volt. Ez a gyűjtögetési láz különbözött a „Yu-Gi-Oh! korszaktól”, szinte minden zsebpénzemből kártyákat vettem (a heti zsebpénzem 250 Ft volt, az öt lapból álló csomag pedig 200-250 Ft-ba került).
A top 16 csapat játékosai szerepeltek egy-egy kártyán, feltüntetve a támadó és védekező erejét, illetve azt is, hogy hova szokott lőni kapura. Természetesen a legnépszerűbb játékosok a sztárfocisták voltak, így Lionel Messi és Cristiano Ronaldo elcseréléséért hajlandóak voltak akár több másik értékes lapot is adni.
Fura gyűjtési szokásom volt; a népszerű csapatok és játékosok helyett kisebb csapatokat akartam megszerezni. Az AS Roma és az olasz válogatott focistáival kezdtem, főleg „Gigi” Buffon és Francesco Totti miatt, akiket akkoriban nagyon kedveltem, bár sosem láttam őket focizni.
Az okostelefonok elterjedése előtt ezek a cserélgető kártyák képezték a közösség központi elemét. A legtöbb fiú gyűjtötte a lapokat és üzletelt egymással; még azok is, akik egyáltalán nem ismerték a Yu-Gi-Oh! világát vagy nem szerették a labdarúgást. Meghatározó élményként maradt meg ez a több évet közrefogó korszak; mindig boldogsággal tölt el, ha visszagondolok rá.