A majom 

Az elmúlt héten láttam a moziban pár kedves barátommal A majom című horror filmet. Először is le szeretném szögezni, hogy ez egy különösen durva moziélmény volt, nem hiába van rajta az a bizonyos 18-as karika, ezért azt ajánlom, hogy mindenki csak saját felelősségre fogyassza, mint ahogy minden mást is az életben. 🙂 

Mindenkinek megvan a kedvenc gyerekkori játéka. Lehet az a plüss macink, ami megvéd a rossz álmok ellen, a LEGO kockák amikkel hihetetlen építményeket tudtunk kreálni vagy a Barbie babánk aminek a haját levágtuk, csak azért, hogy rájöjjünk, hogy neki sajnos nem nő vissza. Mi lenne akkor, ha  valami gonosz rejlene ezekben a játékokban? Stephen King The Monkey című könyvének filmes adaptációja pontosan ezt a témát járja körül. 

Főhősünk, Hal, tinikorában elkezd az abuzáló ikertestvérével, Billel, édesapjuk által hátrahagyott holmik között turkálni. Egyszer csak rátalálnak egy bizonyos cintányéros majomra. Hal, Bill unszolása és pár kedves szava után, felhúzza a játék hátán található kart. Látszólag nem történik semmi, viszont amikor bébiszitterükkel elmennek egy japán étterembe, szépen lassan elszabadul a pokol. A testvérpár megpróbálja eltüntetni a gonoszt azzal, hogy egy kút mélyére dobja a majmot, ám az 25 évvel később visszatér, hogy ismét megkeserítse az életüket. Ami ezután következik az az egyik legbrutálisabb, de egyben legviccesebb történet amit valaha a nagyvásznon láttam. Ha felkeltette az érdeklődésedet történet, tudom ajánlani a filmet, vagy ha egy igazi könyvmoly vagy, akkor elérhető itthon könyvformátumban is. 

Színészi játék tekintetében, Theo James és az ifjú titán Christian Convery a hátán vitte a filmet. Mindkettejük szuperül játszotta a bántalmazó, gátlástalan Billt és a visszahúzódó, félénk Halt. Remélem nem árulok el nagy titkot azzal, hogy rajtuk kívül csak úgy hullottak a karakterek a cselekmény előrehaladtával, szóval már csak a szerepből adódóan is ők adták a filmjáték az oroszlánrészét. Látványvilág szempontjából semmi szégyellnivalója nincs a Majomnak. Repülő belső testrészek, meglehetősen szép tájképek és jól eltalált 90-es évekbeli életérzés. Mégegyszer elismétlem, hogy csak az erős idegzetűek nézzék meg ezt a filmet. 

Bevallom őszintén nem sok elvárással ültem le a moziszékre. Láttam a trailert, elolvastam pár rövid kritikát és kicsit ódzkodtam is amikor megtudtam, hogy Theo James van főszerepben, akiről a Beavatott trilógia óta hallani se akartam. Kellemesen csalódtam bár azt is tudom, hogy ez a film nem mindenkinek való, már csak a komikus-horrorisztikus hangvétel miatt. Ha ez téged nem tántorít el, szerintem egy kiváló egyszernézős moziélmény a haverokkal.  Az igazán immerzív mozi élmény érdekében ajánlom, hogy a pattogatott kukorica helyett, banánt majszoljatok filmnézés közben.   

Forrás: 

wherever-i-look.com
promotions.hu