Figyelem, a következő beszámoló teljes mértékben személyes, szubjektív véleményeket tartalmaz, tehát nem reprezentatív értékű!
2019 őszén nyertem felvételt a BME-re, megtapasztaltam a teljes Covid-időszakot hallgatóként és fiatal felnőttként egyaránt, majd 2023 tavaszán a mesterképzésen folytattam tanulmányaimat. Most már fél lábbal kint vagyok a munka világában, de még egy rövid ideig koptatom az egyetemi padokat is. Öt egyetemi év meghatározó része volt az eddigi életemnek, így ez az írás egy rövid visszaemlékezés, nosztalgiázás, véleményezés lesz az energetikai képzésről.
BSc
„Energetikai mérnökként Te vagy a kulcs a fenntartható jövőhöz! Itt a lehetőség, hogy valódi változást hozz létre korunk legnagyobb kihívását jelentő problémájának megoldásában. A feladatod az egész társadalmat és gazdaságot átölelő energiaellátás biztosítása lesz. Csatlakozz hozzánk, és legyél a környezetvédelem és a hatékonyság nagykövete, hogy a jövő generációi is élvezhessék a tiszta és fenntartható energiát!” – Ezzel a felütéssel kezdődik a bme.hu-n az energetikai mérnök BSc képzés leírása.
Ez a bekezdés látszólag nem fogja meg a fiatalokat; a felvi.hu adatai alapján a ponthatár évről évre csökken és a felvett hallgatók száma is stagnál vagy csökken, ráadásul egyre kevesebben is választják első helyen a szakot. Pedig fenntartható jövő, környezetvédelem, energiaellátás, tiszta energiamix; minden benne van a képzésben, ami egy hasonló érdeklődésű fiatal számára meggyőző lehet.
Nos, én az a „hasonló érdeklődésű fiatal” voltam. Nagy lelkesedéssel vágtam bele 2019 szeptemberében az egyetemnek; gondolván, végre azt tanulhatom, ami érdekel.
Az első szemeszter nagyon küzdelmes időszak volt, a gimnáziumi „semmittevésből” nehezen sikerült átállnom az egyetemi ritmusra, a követelmények mennyiségére és minőségére. Idősebbektől korábban már hallottam, hogy az első két évben szórják ki a hallgatók felét, így fogat összeszorítva haladtam előre, kevés szórakozásnak vagy kikapcsolódásnak hagyva időt. Alapozó tárgyak, oldalakon át tartó számolások, labor beugrók és késő estig csavarkötés rajzolás. Leginkább így tudnám röviden összefoglalni azt a 15 hetet (igen, a póthét is eseménydús volt :D), ami a legtöbb energes gólyával is megtörténhetett. Aztán a vizsgák, természetesen ugyanarra a napra volt kiírva mindhárom…
Utána 2020 tavaszán jött a pandémia; hirtelen se a diákok, se az oktatók nem tudták, hogyan lehetne folytatni. Ekkorra már működőképes állapotban volt a Moodle és a Teams, így könnyebb volt az online és hibrid oktatás lebonyolítása. Persze mémek ezrei terjedtek szét az interneten az online meeting-ekről.
A káoszos oktatás miatt a következő félévek gyorsan elrepültek; a sok nehéz és néhány érdekesebb tárgy kevés nyomot hagyott bennem. Ja, két szigorlatot is meg kellett csinálni, szintén online. Ilyenre sem volt korábban példa. De utána már tényleg jöhetett a képzés azon része, ami nem szélesíti a tudástárat, hanem mélyíti azt.
Épületenergetika specializáció
5. félévben kell választani szakosodást; én az épületenergetikát választottam, aminek a felépítése azonos az épületgépészek tantervével. A speces tárgyak hasznosak és érdekesek, megérte ennyi időn át kitartani. Megfelelő mennyiségű számolás mellett meg lehetett ismerni gyártókat és el lehetett menni egy építkezésre is, mindezt a tantárgyak keretein belül.
Közeleg a szakdolgozatírás, megvan a nyári szakmai gyakorlat, de még nem éreztem magam mérnöknek. A rengeteg elméleti tudás mellett kevés olyan épületgépészeti feladat volt, ahol ténylegesen alkalmazni is kellett volna a megszerzett tudást. Nos, ez a mesterképzésen teljes fordulatot fog venni.
Pro/kontra
+ sok specializáció
+ energetika minden területéről lehet kapni ízelítőt
o kis szak, családias hangulat – mindenki ismer mindenkit
– kevés tényleges gyakorlati tapasztalat
– sok ismétlés
MSc – megújuló energiaforrások
Az MSc szinte ajándék azoknak, akik továbbra is energetikai témában szeretnének tovább tanulni. Munkához illeszthető, tömbösített órarend, érdekes vagy könnyen teljesíthető tárgyak. Én a megújuló energiaforrások szakirányt választottam, ami a leginkább érdekelt és tudás szempontjából hatalmas lehetőségek vannak még benne. Az alapszakhoz hasonlóan az első két félév nagyrészt alapozó tárgyakból áll, erre azért van szükség, hogy a máshonnan érkező hallgatók is azonos tudásszinttel rendelkezzenek. Energetika alapszakosoknak viszont sok ismétlésre kell számítani.
A mesterképzésen összesen négy vizsgás tárgy van, és a legtöbb esetben megajánlott jeggyel le lehet tudni az egészet. A korábbiakhoz képest újfajta oktatási megközelítést alkalmaznak a professzorok. Minden tárgyból csoportosan elkészítendő projektfeladat van, ami azonos súlyú mint a ZH-k. Ezzel a csapatmunkát ösztönzik és a kommunikációt, előadókészséget növelik. Azonban a legtöbb tárgy és témakiírás nem alkalmas komplex, átfogó projektekre, hanem a jól bevált módszert lehet rá alkalmazni: adott egy téma, ahhoz kell kicsit kutatni az interneten, írni 10-15 oldal általános szöveget és végül prezentálni. Komplex tervezés csak az Energiaellátás és -gazdálkodás tárgyból volt, ahol egy szabadon választható magyarországi település energiaközösségét kellett megtervezni úgy, hogy általunk javasolt új erőművekkel és energiatárolókkal önellátóak legyenek. Ennél a feladatnál az elvárás adott volt, az oda vezető út viszont csakis a csapatokon múlott.
Másik hasonló projekt a Smart grid technológiák és alkalmazások tárgyon volt, ahol előre meghatározott településre kellett különböző témákon belül okos megoldásokat tervezni. Rendszeres konzultációk és prezentációk után a félév végén szakemberek és a település polgármestere előtt is be lehetett mutatni a munkákat.
Legnagyobb kritikám a mesterképzéssel, az a kevés specializációs tárgy és hogy még azok sem foglalkoznak a témával részletesen. Szél- és vízenergia hasznosítás, Napenergia és geotermia hasznosítás; ezek a technológiák adnák a képzés gerincét, ezekről kéne a legtöbbet tanítaniuk. És ehhez képest összevont tárgyak és felszínes tudás az, amit kapunk. A tanulmányok végefelé pedig nincs semmiféle komplex tervezés, ami összegezhetné az MSc-n átadott tudást, így nekem az oktatásban hiányérzetem maradt. Ráadásul üzemlátogatás, gyártók bemutatása, kivitelezés megtekintése nincs a képzésben. Mintha a munka kiegészítője lenne a mesterszak, nem pedig fordítva.
Pro/kontra
+ projektmunka fókuszú oktatás
+ kötvál tárgycsoportok nagyobb rugalmasságot adnak
o kis szak, családias hangulat – mindenki ismer mindenkit
o nem mélyíti a tudást, hanem inkább a megújulón belül szélesíti
– kevés tényleges gyakorlati tapasztalat
– kevés innovatív, jövőbemutató ötlet bemutatása
Összegzés
A jelen és a jövő egyik legnagyobb kihívása a fenntartható energiatermelés és -ellátás. Az energetikai mérnököknek fontos szerepe lenne ebben a feladatban, azonban a magyarországi képzések csak a múltat és a jelent oktatják, a jövőre nem készítik fel a hallgatókat. A képzések célja jó, azonban a kevés oktató és a magyarországi energetikai szektor állapota miatt nem emelkedik ki a többi mérnöki szak közül. Visszatekintve, a képzés sok jó elemet tartalmaz és a csoportfeladatok is fontosak, azonban még szükséges lenne egy újabb tanterv és tananyag kidolgozása. Emellett a képzésből az ipari szereplők jelenléte és támogatása hiányzik a leginkább. Pár év múlva remélhetőleg a magyar döntéshozók és energetikai cégek is jobban előtérbe helyezik az energiaszektor korszerűsítését, zöldítését.