Elkészült a vacsora. Mindegy, hogy éppen a mikróból vetted ki vagy konyhatündért játszva valami finomat összedobtál a konyhában, szépen leülsz, nyugalomba helyezed magadat és érzed, hogy valami még hiányzik, nem teljes a kép. Áhh, már csak egy érdekes videó hiányzik, amit meg tudsz nézni evés közben. Érdekessé kell tenni valahogy az étkezést, mert valamilyen videó nélkül az egész csak olyan meh. Nyilván benne van az is a pakliban, hogy nagyon kevés az időnk és már étkezés közben is haladni kell a tanulnivalónkkal, munkkánkkal, de azért az esetek többségében inkább csak a magunk szórakoztatásáról van szó. Megpróbáltam utánajárni, hogy a tartalomfogyasztás milyen hatással van az étkezésre.
A tudomány azonban azt mondja, hogy mindenfajta zavaró tényező étkezés közben káros és kizárandó, ha van rá lehetőségünk. Professor Charles Spence az oxfordi Crossmodal Research Laboratory vezetője azt mondta, hogy ha táplálkozás közben nem az ételre koncentrálunk, hanem például a tévére vagy a mobilunk kijelzőjére, akkor négyharmad annyit fogyasztunk, mint ha nem lenne semmilyen figyelmünket elvonó tényező. Persze, ennek lehet jótékony hatása is, ha például tömegelni szeretnénk. Jöhetnek az öregek azzal, hogy ,,bezzeg az én időben se telefon, se tévé nem volt ami elvonná a figyelmemet’’, de azért ne felejtsük el, hogy ők pedig az, generáció, akik a napilapot olvasták a reggeli mellett, szóval nincs új a nap alatt.
Kicsit más megközelítésből az étkezés a megnyugvás ideje. Réges rég ilyenkor gyűlt össze a törzs a tűz körül, hogy elmeséljék, hogy mit tettek aznap. Nekünk modern huszonegyedik századi embernek pedig egy kikapcsolódási pont lehet abból a folytonos impulzusáradatból, ami másodpercenként ér minket. Ha magunkban étkezünk, akkor pont ilyenkor jöhetnek a ,,zuhanyzós gondolatok’’ vagy megoldások, amikre nem jöttünk volna rá, ha kajálás közben a telóra hiperfixálódunk . Társaságban pedig szimplán nem illik valami másra koncentrálni, jobb, ha inkább egymásra figyelünk és nem arra, hogy éppen mi folyik a nagyvilágban.
