Jelenleg Japánban csinálom az Erasmust és nagyon sokan kérdezik, hogy mégis milyen is itt élni. Így következzenek érdekességek az első pár Japánban töltött hetem alapján
Elsősorban meglepő volt számomra, hogy Kínában jobban leellenőriztek egy átszállási procedúra során, mint a felszálláskor Magyarországon, és sok embertől hallottam, hogy elkoboztak tőlük valamit (különösen az öngyújtókra érzékenyek).
Hokkaidóba érkezés után, én személy szerint lazán két órát kóboroltam a reptéren mert nem értettem, hogyan kéne egyáltalán eljutnom a szállásomig. Itt ütött meg először a végtelen mennyiségű impulzus, ami itt van, nehezen lehetett tájékozódni a végtelen reklámtól, és ezen az információs pultnál lévő néni erősen gyenge angolja sem segített.
Miután a koliba értem, még egy csomó adminisztráció várt rám a japán állam számára. Kötelező biztosítások, residence kártya igazolás, postai cím adminisztrálás stb. Ehhez az adminisztrációs szenvedéshez hozzámcsatoltak egy supportert, akinek a feladata az volt, hogy segítsen nekem ebben. Én szerencsés voltam, mert az én supporterem tudott egy kicsit angolul, így el tudtunk beszélgetni, és néha-néha most is elmegyünk kajálni.
Engem meglepetésként ért, hogy a nemzetközi hallgatók több mint 70%-a közeli ázsiai országokból származik (Kína, Korea, Tájföld), akik nem igazán nyitottak felénk (természetesen vannak kivételek).
A japán kultúrával kapcsolatban nagyon sok mindent tudnak az emberek főleg a reklámozható részével kapcsolatban (gésák, kastélyok, fesztiválok stb.). Én most szeretnék pár olyan apróságot is leírni, ami talán újdonságot tud adni.
-Konbini világ: a város tele van éjjel- nappali kis boltokkal, amikben MINDENT is meg lehet oldani. Azonfelül, hogy szinte mindent lehet náluk kapni (Kukászsáktól a pornóújságon át a végtelen fajta kajáig), ezekben lehet nyomtatni, bankolni, vagy számlát fizetni. Igen, a rezsit a sarki boltban fizetik a japánok.
-Olcsó food, az itteni világban jobban be van épülve a „nincs idő kaját főzni” mentalitás, egy teljes ebéd szett ( hús+ öntet+ saláta+ üdítő) csomag kb. 700 Yen, am forintba nézve kb. 1600 forint. De egy éttermi rámen sem túl drága (ha menüben esszük kb. 1000 yen, és ebben gyóza is van, ez 2300 forint) szóval kaja szempontjából jóság van.
-Tömegközlekedés: A tömegközlekedés itt általában kártyákkal van megoldva (nincs bérlet!!!), van egy mágneskártyád és azzal tudsz átmenni a kapukon. Emiatt jóval drágább közlekedni, mint otthon. A kártyákat minden állomáson meg lehet venni, de figyelni kell, hogy milyen kártyával min lehet utazni, és ezek még régiókhoz is kötöttek. Egyes kártyák már összeolvadtak egymással és a konbini store-okkal, így a kártyára feltöltött pénzt boltokban is fel tudod használni (igen, ezek feltöltősek). Ezen a vonalon és azon, hogy valahogy le lett lobbizva a konbini store-ok által, hogy náluk kelljen fizetni a rezsit, kezdtem úgy érezni, hogy a cyberpunknak az egész corporate világgal kapcsolatban egy egész jó ihlete volt Japán.
Gaijinekhez való viszony: Ha valaki nem tudná a Gaijin az nemcsak egy játékkészítő cég, hanem egy szleng a külföldiekre. Elég sokszor megnéznek valóban, főleg akkor amikor azt hiszik, hogy nem látjuk őket, ez kifejezetten igaz az autóvezetőkre. Ezenfelül vannak alkalmak amikor megtagadják a szolgáltatásokat, mivel egyes helyek nem szolgálnak ki külföldieket. Viszont ezenkívül általánosságba véve elmondható, hogy japusok egy nagyon „szolgáltató” és „szolgáltatott” viszony központú nép, így a kultúrába van égve, hogy nagyon kedvesek legyenek velünk.
A közösségi élet: szerencsére figyelnek a külföldi hallgatókra, így vannak programok, számunkra is itt lehet igazán sok külföldi hallgatót megismerni, de japánokkal magukkal nagyon nehezen lehet közel kerülni, ami a maga módján érthető.
Gondolataim a kérdezősködés közben gyakran szembejövő mondattal szemben: “A japán társadalom magányos és állandóan fáradt, az embereket tényleg tuszkolják a metróba.”
Magányos társadalom: főleg a kirakatlányok és hostessek száma alapján valóban bőven van erre utaló jel.
Fáradt társadalom: igen, elég sok embert lehet látni a metróban aludni, de nem láttam semmi olyan extrém dolgot, mint amin így valóban nagyon meglepődtem volna
Embereket tuszkolják a metróba: igen, az tényleg van a „rush hour”-okban, célszerű nem 7:30 és 9 között a metróban lenni, mert amúgy eléggé kellemetlen.
Japán, és Japánba kerülés önmagában egyáltalán nem egy egyszerű dolog, de szerintem az itt tapasztalható kihívások miatt az ember hatalmasat tud fejlődni, elképesztően rövid idő alatt. Nem tudom mindenkinek javasolni, hogy ide jöjjön, de azok, akik nyitottak az újra, valamint szembe mernek nézni a félelmeikkel azoknak szeretném üzenni, hogy akkor DO IT!
Ha bárkinek bármi kérdése lenne a témával kapcsolatban nyugodtan zaklasson (instán _cuska_ néven meg lehet találni).
„Itt élni egy kicsit olyan, mint a sengoku jidai, az emberek a szemembe mosolyognak, de valami miatt egy pillanattal később mindig jön valami meglepetés, ami miatt felborul a világom egy pillanat alatt, és van 4,786 percem megváltani azt ”
Cus
