Zöld és szürke határán
Hanga Zoltán (a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivője) vezetett körbe minket a biodómot is magába foglaló, Pannon Parknak elnevezett állatkerti bővítményben. A gazdasági bejárattól indulva, hátulról közelítettük meg a helyszínt, amely első pillantásra mintha már készen is állna a látogatókra; távolról a kupolák minden szomszédos épületet maguk mögé utasítanak terebélyes méretükkel. Azonban hamar elérkezünk az első kifutóhoz, ahol az elefántok lennének. Beton falak és vastag üvegablakok fogadnak, csupasz kifutó és üres medence – a félkész komplexum első hírnöke. 2020 tavaszán ért véget a munka első üteme, jelenleg szerkezetkész állapotban van, tehát az épület áll, csak a tervezett céljára még nem használható. Dekorációs és belsőépítészeti munkák mindenképpen szükségesek még, mielőtt az állatok és növények költöztetése megkezdődne.
Eljutunk a főbejárathoz. Tágas előcsarnok tárul elénk, ahol a kasszák vendéglátói egységek és dolgozók helyett befejezetlen álmennyezet, kilógó kábelek és sok-sok beton üdvözöl minket. A múltba való visszautazás benyomását pedig egy rezgő, liftszerű belépőkapu hivatott imitálni. A túloldalon sötétség, a denevérek és más éjszakai állatok lakhelyeire rontottunk be. Hozzá kell még szoknia a szemnek a fényviszonyok megváltozásához, de a folyosó végén természetes napfény szivárog be, vezeti a csoportot. A fény a beltéri élőhelyek hatalmas üvegablakaiból áradt. Csupasz beton és öklömnyi vastag acélrács látszik. Vezetőnk elmondja, hogy a vízilovak külső és belső kifutója között biztonsági okokból kellett ilyen méretű acélrácsot beépíteni. Kinyitották előttünk, szabad az út a kifutóba; kis időre állatok szemszögéből is megtekinthettük a biodómot. Továbbmentünk a látszó beton és üveg labirintusában, egészen a komplexum szívébe.
Minyonok a gépházban
A grandiózus projekt gépészetileg készen van, még szükséges a próbaüzem. A berendezésekre negatív hatással van, hogy az építkezés ilyen mértékben elhúzódott, ugyanis a beépített gépek élettartama csökken, függetlenül, hogy üzemel vagy sem.
Kinyílik a tűzgátló ajtó; hatalmas gépek és tekergő csövek mindenhol. 11 légkezelő berendezés, víz- és levegőszűrők, keringtető szivattyúk és még rengeteg más gép található a biodóm léptékeihez képest kis teremben. Három egyenlő gépészeti helyiség található az épületóriásban, ebből az egyiket néztük meg. Egy épületgépész számára szinte Kánaán, ahol napokat is el tudna tölteni csupán azzal, hogy nézi a csöveket, mi merre megy és mit szállít. A fűtés túlnyomó része a Széchenyi gyógyfürdő vizének hulladékhőjéből származik. Kiegészítésként kondenzációs kazánok és hőszivattyúk is be vannak építve. Egyszerre jelentkezik fűtési és hűtési igény: a cápamedencét télen is hűteni szükséges, 25 °C alatti vízhőmérsékletet kell tartani; ezzel párhuzamosan a többi medencében padlófűtés, a szárazföldi állatoknál padló- és falfűtés is biztosítja a megfelelő hőmérsékletet.
33.000 köbméter légmennyiség megy át a rendszeren óránként, amelynek egy része visszakevert használt levegő; forgódobos hőcserélők segítségével pedig hőenergiát is visszanyernek. A tengervíz megfelelő ásványianyag tartalmára is külön gépek sorakoznak, rögtön a négyféle víztisztító berendezés mögött. Naiv kérdésemre választ kapva természetesen minden berendezés automatikusan működik, számítógép által vezérelve. Létfenntartó rendszereknél minimum duplikálva van a rendszer, de néhány helyen háromszoros is lehet a biztosítás. Mindemellett megtudtuk azt is, hogy két különböző kerületből van elektromos áram bevezetés, tartaléknak pedig dízel generátorok is a létfenntartó rendszerekhez. Az üzemeltetői folyosón közel egy méter magas és ugyanilyen széles légcsatorna kísér végig a gépházból kifelé menet.
Fentről minden más
Irány az emelet! Lépcsőn közelítjük meg és a tűzgátló ajtó másik oldalán elénk tárul a biodóm teljes egészében. Lélegzetelállító, közben mégis lehangoló a panoráma. Mintha egy utópisztikus világba csöppentünk volna, ahol valami nagyon félrecsúszott, úgy fogadnak minket a különböző alakú és formájú betonelemek szürke árnyalatai és a tetőfólián átszűrődő fény, bármerre is tekintünk a magasból. A távolban fák törzsére hasonlító oszlopok, tekergőző látogatói útvonal és rengeteg elkülöníthető kifutó alapjai vehetőek ki. A falon látszik pár látványterv: buja zöld dzsungelt, lótuszvirágokkal teli tavat, vízesést és mangrove-mocsarat ígér, ahol szinte karnyújtásnyira megközelíthetőek az állatok. Ehhez képest most csak egy maroknyi pálmafa van, azt is egy filmforgatás díszleteként hozták be . Elképzeltük, hogyan nézhetne ki a biodóm minden dekorációval, növényekkel és állatokkal benépesítve. Sokat elidőztünk itt, azonban oly csábító volt a fólia háromszögek közelsége, muszáj volt odamenni és megtapogatni. Érzésre mintha csak egy vékony réteg választana el a zord külvilágtól, azonban ez már kipróbált és bevált megoldás; a három rétegű ETFE fóliával borított tetőszerkezetet számos helyen alkalmazzák már a világban. Innen volt a leglátványosabb a biodóm, úgyhogy a csoportkép nem maradhatott el, aztán folytattuk a látogatást, mert volt még néznivaló.
„Nem attól lesz valami tengervíz, hogy megsózzuk”
Végső megállónk az akváriumokhoz vezet. Séta közben már mozgatja a fantáziánkat Közép-Európa legnagyobb tengervizes medencéje, ami az összes többi hazai medence együttes térfogatán is túltesz. Többfokozatú szűrés és tisztítás után különböző ásványi sók hozzáadásával történik helyben a tengervíz előállítása. A pontos ásványianyag összetétel elengedhetetlen, ugyanis a cápák száján lévő érzékelők apró változásokat is rögzítenek, megzavarhatja őket akár csak egy rézcsavar vízbeesése is.
Egy olyan terembe érkezünk, ahol az ülőhelyek félkörszerűen, lépcsőzetesen sorakoznak egymás mögött. Amerre vezetik a tekintetet, az nem más, mint a 2,5 millió liter űrtartalmú nagymedence. Hatalmas betekintőablaka 10,35 m széles, 4,35 m magas, 23 cm vastag és csaknem 13 tonnát nyom. Akrilüvegből készült Olaszországban, onnan speciális kamionnal kellett elhozni a fővárosi állatkertig. Itt daru segítségével emelték a helyére még a biodóm építésének korai fázisában.
A nagymedencét három különböző magasságból és szögből is meg lehet tekinteni. A leglátványosabb természetesen az akril üvegablak, de az akvárium aljánál lévő betekintő fülke háromszög-ablakai egészen más perspektívát biztosítanak. A cápamedence másik nagy büszkesége az üvegalagút, ami szabad betekintést biztosít minden irányban, még a talpunk alatt is üveg volt. A cápák és ráják teljes egészében körbe tudják majd úszni a látogatókat, így minden oldalról szemügyre lehet venni az élővilágot.
Az épületlátogatás egy különleges élmény volt, minden egyes terem és helyszín újdonságokkal szolgált. Hanga Zoltán számtalan érdekes információval halmozott el és minden kérdésre felkészülten, készségesen válaszolt. Az épület kívülről és belülről is lenyűgöző mind építészeti, mind látogatói nézőpontból. Várom mielőbbi megnyitását, hogy teljes pompájában is meg tudjam tekinteni az állatkert legújabb bővítményét, a Pannon Parkot.