Amikor elszántam magam, hogy kollégiumba jelentkezzek, még nem tudtam mi vár rám. De egyáltalán nem bántam meg. Aki ismer az tudhatja, hogy elég nehezen nyílok meg mások előtt. De akkor végül mi vett rá arra, hogy kilépjek a komfortzónámból?
Sokáig szenvedtem amiatt, hogy az egyetemen reggel 8-tól este 6-ig tartó órák miatt nagyon korán kellett kelnem és a nap végén még egy órát kellett ingáznom. Amikor kiírták a kollégiumba a jelentkezést, már akkor tudtam, hogy a 3. emeletre szeretnék költözni, hiszen az általam ismert szaktársaim nagy része már az őszi félévben is bent lakott. Hallottam rémtörténeteket az 5. emeletről és nagyon fentebbi szintekre sem akartam költözni, de nagyon lentre sem, félve az Old’s Club zajától. Egyébként mindenkinek ajánlom a 3. emeletet, tényleg nagyon chilles és jó arcok lakják. A szobatárs választás miatt is féltem kicsit. Végül beírtam egy facebook csoportba, amiben javarészt az összes szaktársam benne van, hogy szobatársat keresek és szerencsére jelentkezett is valaki, akit már a gólyatáborból ismertem. Mind a ketten szeretjük a rendet, így az átlag kollégista szobájánál mérföldkövekkel nagyobb rend van nálunk, bár a porcicák nálunk is gyűlnek. Jól kijövünk egymással, bár a múltkor megitta 2 doboz tejemet, de cserébe én a sörét iszom meg mindig. Mostanában közösen lejárunk edzni a Kármán konditermébe is, ami tök jó, mert magamtól elég nehezen veszem rá magam.
A szoba állapota
A legjobban talán a kátésok örültek a beköltözésemnek, hiszen ahogy azt mondták is, így nincs menekvés az Old’s-ok és a közös Drönkök elől, illetve nincsenek kifogások, hogy haza kell menni csapépekről, mert elmegy az utolsó busz. És igen, így kollégistaként tényleg több időm jut közösségi programokra. Múlt félévben is tapasztaltam, hogy a gyűlések után van, hogy este 10-ig is maradunk beszélgetni, de olyankor mindig 11 után értem haza, ezért sokszor azokat is kihagytam. Visszatérve a korán keléshez, így, hogy kollégista vagyok és a matek előadások is a nap elején vannak, így előfordul, hogy elég csak 8:30-kor kelnem. A legnagyobb előnye a kolinak talán viszont az, hogy 2 lépés távolságra van az egyetem, így napközben is fel tudok jönni ebédelni, egy rövidke szundira vagy akár tanulni.
Viszont vannak hátrányai is, és ezeket is ki kell hangsúlyoznom. Az önellátás talán az egyik legnagyobb nehézsége az egésznek. Magadnak kell mindent bevásárolni, és sokszor csak a legfontosabb, a létfontosságú dolgokra fut hó végén. Tudni kell rólam, hogy még nagyon gyerekcipőben járok a főzésben. A múltkor például csak cérnametéltet akartam főzni, amiből az lett, hogy túl sokat főztem ki, ráadásul túlfőztem. Azóta is csak „téglásmetélt”-ként emlegetjük annyira összeállt, viszont egy kis salsa-szósszal és reszeltsajttal mindenki szerint nagyon ínycsiklandó volt. A másik negatívum talán a zuhanyfüggönyök hiánya. Már kezdem megszokni, de eleinte nagyon szokatlan volt. Az, hogy valaha is voltak vagy lesznek függönyök csak egy legenda. Kollégiumokban ez egy íratlan szabály, hogy férfizuhanyzóban nincs függöny. Összességében viszont nagyon jó hatással volt rám, hogy beköltöztem. Sokkal szociálisabb és önállóbb lettem.
Ha azon gondolkoznál, hogy te is kolis legyél a következő félévben, csak ajánlani tudom.