Nagyjából félúton Izland és a brit szigetek között bújik meg ez a közel
50 000 fős, apró szigetcsoport. A repülőutakon szinte csak helyieket látni, hiszen sokak családja Dániában lakik, úgy köszönnek a stewardesseknek, mint mi falun a buszsofőrnek (persze „Szevasz, Pista bácsi” helyett „Góðan dagin Brynjálvur”).
Kialakulása
Habár a dán koronához tartozik, széles körű autonómiája van, például az Európai Uniónak sem tagja. Már 700 óta lakják, első lakói ír szerzetesek lehettek. Később, 800 körül, vikingek telepedtek a szigetre, szoros kereskedelmi és társadalmi kapcsolatot alakítva ki Norvégiával és az ezidőben meghódított Izlanddal. 900 körül megalapult a parlamentjük, a Løgting, mely a világ egyik legrégebbi parlamentjének tekinthető. A lakosok 994-ig a régi északi isteneket követték, ekkor kezdődött meg a kereszténység felvétele, de a 11. század végére ment végbe a teljes áttérés.
Gazdaság
Talán nem meglepő, de a halászat a legjelentősebb gazdasági águk, mely az export 95%-át teszi ki. Évente több, mint 100 000 tonnányi halat adnak el, nagyrészben lazacot és tőkehalat. Megosztó jelenség a Feröeren ma is folytatott cetvadászat, ennek átlagosan 5000 gömbölyűfejű-delfin esik áldozatul. Hozzá kell tenni, hogy a feröeriek nem a profit kedvéért tartják a mai napig ezt a hagyományt. Olyannyira nem, hogy bálnahúst valójában egy boltban sem lehet náluk kapni, csupán otthon fogyasztják. Olyan tradíció ez, mint nálunk a disznóvágás, egy átlagos helyi éves étkezéseinek 30%-át ennek fogyasztása teszi ki.
Meglepő lehet, hogy még a juhtenyésztés – Feröer másik fontos gazdasági ága – is eltörpül a halipar mellett, annak ellenére, hogy majdnem kétszer annyi juh él a szigeteken, mint ember.
Érdekességek
Helyzetéből adódóan nyáron a napok nagyon hosszúak, viszont télen nagyon rövidek, így egész furcsa látvány a nyári fesztiválon bulizók részeg kavalkádja fényes nappal, miközben már éjjel 11 óra felé jár. Sok turistát zavar meg ez a szokatlan napszakeloszlás, sokan kelnek fel a korai napsütés miatt hajnalban, amikor a fröeriek még javában alszanak.
Feltűnőek tudnak lenni a városi zajok és színek is. A színes skandináv építészeti stílust követik ők is, de megjelenik itt-ott egy fekete szurokkal teljesen lekent faház. Az építészetet alapvetően a minimalizmus jellemzi. Egy feröeri templom nem aranyozott, hanem sötétszürke, egyszerű vonalakkal, esetleg egy plafonról lógó csónakkal (nem vicc). A hangokat a tengeri madarak éneke dominálja, hiszen Feröeren nem tudunk
5 kilométernél messzebb menni a partvonaltól. Olyanok ott a sirályok, mint nálunk a galambok, zaklatják a járókelőket, rárepülnek a kocsikra és persze minden összepiszkítanak.
Az időjárás nagyon változó, azonban nem szokott fagypont alá esni a hőmérséklet. Képes pillanatok alatt a ködből napsütésbe átcsapni, majd esőbe. Annyira jellemző ez, hogy van is rá egy helyi mondás: „Ha nem tetszik az időjárás, várj egy pár percet.”
A lakosság eloszlása is egészen szokatlan. A fővárosban, Tórshavnban tizenháromezren laknak, ezzel ez a legnagyobb városuk is, azonban van olyan sziget is, ahol csupán tizenhatan. Ezek a szigetek sokszor az utazókból élnek, naponta végigmegy rajtuk egy-egy túraútvonalon 10-15 ember, és száz eurós „sétadíjat” szednek fejenként.
Híres még az ottani madárvilág is, kutatók több mint 350 fajt figyeltek már meg a szigeteken, ezek nagy része tengeri madár. Nemzeti madaruk a csigaforgató, rá is került egy helyi sörfőzde címkéjére, viszont legnépszerűbb barna sörükön egy bárány található, ez az ital az ötletes Black Sheep néven fut.
Talán nem meglepő, hogy a zenei világukban sűrűn megtalálhatóak a viking motívumok, legtöbbször folk metal formájában, leghíresebb ilyen zenekaruk a Tyr.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy életében egyszer jusson el a Feröer-szigetekre, főleg aki egy nyugodt helyre vágyik gyönyörű kilátással és érdekes madárvilággal. Rengeteg gyönyörű képet lehet készíteni még a legegyszerűbb géppel, telefonnal is, annyira festői tud lennia a környezet.
