A márciusi számunkban Kalmár Norberttel, a DAMIT Kft. Infrastruktúra Üzemeltetési üzletág vezetőjével készített interjút olvashattátok. A kellemes hangulatú, tartalmas beszélgetés minden gondolatát nem sikerült a nyomtatott számba bezsúfolni, így két érdekes történetet itt olvashattok.
Káté: Van olyan vizsgázós, ZH-zós történeted, amit szívesen megosztanál az olvasókkal?
K. N.: Mint sokaknak, nekem is a Matematika Intézethez köthető egy emlékezetes ZH. Félév vége volt, és olyan matekot tanultunk, aminek nem láttam a hasznát sem akkor, sem azóta. Nem készültem fel, így tudtam, hogy bukni megyek be. Az AudMaxban már akkor is minden második sorban és minden második széken kellett ülni. A szigorú tanárnő helyett azonban egy laza doktorandusz fiatalember jött be, aki csak rávágta, hogy páratlan szék A csoport, páros szék B csoport. Nem hittünk a fülünknek, hiszen így mindnyájan egy csoportot írhattunk! Hogy ne legyen később feltűnő, a középső közlekedőtől balra mindenki A, míg jobbra mindenki B csoportot írt, így nem tűnt fel javítás közben sem az aránytalanság. Mondhatom, elég jól sikerült az egész évfolyamnak a ZH, bár az is igaz, hogy kellett egy-egy ember, aki értsen is a matematikához…
Káté: Mesélj, kérlek, egy kedvenc kollégiumi történetet!
K. N.: Nagyon sok iszogatásban, Old’sban és SLIP-en vettem részt, ahol számtalan történet keletkezett, mégis egy Számtech Szakosztályhoz tartozó emlék, ami elsőre eszembe jut. Amikor az új kolis hálózatot építettük ki, egy csütörtökön este éjszakába nyúlóan csináltuk a kábelezést. Szoba szoba után, fáradtan, rutinszerűen végeztük a feladatot. Mikor kész lettünk, a társam, akivel csináltuk, megkérdezte: a konyhába miért tettünk portokat? Annyira monotonan hajtottuk végre a feladatot, hogy ha egy mosókonyha lett volna a következő helyiség, azt is rákötjük a hálózatra. Nem baj, így legalább lehetett internetes recept alapján főzni.
Káté: Köszönjük szépen!