A félreértések elkerülése végett szigorúan élménybeszámoló jellegű véleménynyilvánító cikk következik a 2015.09.30-án megrendezett BME Together Party-ról. Mindezt azért, mert érzésem szerint nem lehet elmenni szó nélkül amellett a hallgatók bizonyos részét érintő buli mellett, amit most szerdán a pénzükért cserébe kaptak. Igen, tudom, hogy rengeteg munka és fáradtság volt ebben, szívük-lelkük benne volt a szervezőknek, és nem, nem szerveznék én sem jobbat ennél: de lehet, hogy rosszabbat sem…
Tény, hogy a Műszaki Egyetem polgárai olykor nem vetik meg a bulizást, előfordult már nem egyszer a hallgatókkal, hogy egy hosszúra nyúlt éjszaka után mentek be előadásokra: de nem is feltétlenül baj az ilyen, hiszen csak egyszer vagyunk fiatalok, ismerkedhetünk, jól érezhetjük magunkat, kicsit kizárhatjuk a stresszel teli külvilágot. Rossz mérnökök meg ettől még nem leszünk. Éppen ezért kiváló ötlet az egyetem összes karának hallgatóit egy közös buliba invitálni, hiszen így még inkább teret adunk az ismerkedésnek, és még a villamosmérnökök is láthatnak élőben lányt.
A műszaki hallgatók többségének nincsenek túl nagy igényei, ha bulizásról van szó. Lássuk be azért, hogy a kari rendezvényeknek azért nincs kimondottan full-extrás helyszínük: a legtöbbjük a kollégiumok aljában kerül megrendezésre, általában nagy sikerrel, hiszen így közel is van a kollégisták számára, sok is az ismerős, a kiváló hangulat pedig a hallgatókat jobban ismerő, és kifogástalan kiszolgálást biztosító kari rendezvényszervező köröknek közreműködésével valósul meg.
Előfordul azonban, hogy az igényesebb körülmények iránt vágyakozó hallgatók mégis sokszor a belváros irányába veszik az irányt, ahol igazán kulturált körülmények között, elsődlegesen az ismerkedést az ivás előterébe helyező emberekkel szórakozhatnak. Éppen ezért kiváló ötlet az egyetem összes karának hallgatóit egy közös buliba invitálni, ahol tényleg minden igényt kielégítő helyszín garantálja a szórakozásukat, ismerkedésüket, jókedvüket, lazításukat. A legutóbbi Together bulik helyszínei (Grand, Barba Negra Track) kifogástalanul kielégítettek minden ilyesfajta igényt, de lehet hogy csak elfedték a többi hiányosságot. Na de menjünk is be az idei buli helyszínére!
De hopp! Óriási sor van. Persze, a szervezők felhívták rá a figyelmem, gondolhattam volna rá. El is szomorodtam úgy éjfél tájékán, hogy vajon mikor jutok be, még elővételes jegyem sem volt, azt is meg kellene venni. De legnagyobb meglepetésemre szinte VIP bejárónak kinéző sáv vezetett a Ötkertbe azoknak, akik hasonló cipőben jártak, mint én, és körülbelül öt perc várakozás után bent is voltam. Ellentétben azokkal, akik energiát fektettek abba, hogy előzetesen megvegyék a jegyet a kijelölt jegyárusítóknál, mindezt egy kis kedvezményért cserébe. Duplán rosszul járt, aki meg merte már venni előre a jegyet: egy órával később ugyanis létszámstop miatt az ilyen karszalaggal rendelkezők már nem mehettek be a helyszínre, amíg valaki ki nem jött, ugyanis a bent lévők száma meghaladta a hely befogadóképességét.
Meghaladta? Az ötszörösét, talán. Annyian voltak bent, mint egy kisebb kínai város lakossága, az egy négyzetméterre jutó emberek száma közelített a 100-hoz, a tánctéren pedig lélegezni csak azért lehetett, mert felül a szabad égre nyílt a szórakozóhely teteje. A hely maga nem volt rossz, igényes pultok, ülőhelyek, szépen kialakított DJ pult: kár, hogy állóhelyre már nem maradt terület. A mellékhelyiség az előbb említett pulttól néhány méterre volt, a táv megtételéhez szükséges idő azonban vetekedett a hármas metró Újpest-Kőbánya menetidejével.
A zene úgy láttam, hogy mindenkinek tetszett. Persze, hiszen minden stílusból kaptunk egy keveset, ráadásul a reggae-rap-rnb-dubstep-retro-mainstream körülbelül ilyen sorrendben követte egymást, amiket néhány „I love rock and roll!” megénekeltetés kötött át egymásba hatalmas közönségovációt kiváltva, mindezek megfűszerezve indokolatlan arab hangzású számokkal. A bulizást ellehetetlenítették a menetrendszerűen mosdóba igyekvő, kézen fogva közlekedő öt fős lányvagonok, illetve a valószínűleg külsős karszalaggal belépő kötekedő úriemberek akik ismertetőjele, hogy „Meglöktél?!” hangot adnak ki, és általában ki szeretnének menni veled a hóra.
Az italpult áraival semmi probléma nem volt, szokásos belvárosi szórakozóhely kategóriában voltak, mondjuk nyilván nem hallgató pénztárca-kompatibilisek, nem itt fog berúgni egy egyetemista. Sőt, volt valami, ami igazán tetszett: a sor hosszúságához képest rendkívül gyorsan haladt a ruhatár. Úgyhogy ezúttal is szeretném megköszönni a ruhatár munkatársainak azt a kitartó és gyors munkát, amit tegnap este nyújtottak!
Az aftermovie még nem készült el, de valami hasonlóra számítok: