A Kultúrhéten ellátogatott hozzánk Cseh László, többszörös Európa-bajnok úszónk. Ennek keretében a nagyközönség előtt készíthettünk vele interjút.
Eseménydús, sikeres év áll mögötted. Fő mozzanataiban Debrecen, London, majd Isztambul, mindegyik fantasztikus eredménnyel. Összefoglalva az egész évedet hogy látod?
A 2012-es évemre nem tudom azt mondani, hogy maradéktalanul elégedett vagyok vele. Nagyon jól indult az év, egy meglepetéssel, hogy Debrecen fogja rendezni az Európa bajnokságot az olimpia előtt. Ez egy kicsit megváltoztatta a felkészülési gondolkodásunkat. Hál’ Isten, Debrecen nagyon jól sikerült, nagyon jól ment az úszás, nagyon remek időket úsztam. A magyar csapat nagyon jó volt és ezután bizakodóak voltunk az olimpiával kapcsolatban. Jött az olimpia és sajnos az első nap, a 400 vegyes előfutamában, elkövettem azt a hibát, hogy megbíztam Michael Phelpsben, és azt gondoltam, ha mellette vagyok, vele úszom, akkor nem lehet gond, bekerülök a döntőbe. Mert hát Phelps az Phelps és ő azért jó szokott lenni. De hát az első nap még nem volt jó, úgyhogy sajnos kilencedikként kiestem a döntőből. Az egy nagyon nehéz pillanat volt számomra, ott eléggé mélypontra is kerültem. Egészen a 200 vegyesig kellett várni, hogy újra talpra állhassak és egy kicsit jobb lehessek. Nagyon örülök a bronzéremnek, de akkor is azt éreztem, ennél többre vagyok képes. Ezért van az, hogy még négy évben gondolkodom, hogy tovább folytatom az úszó pályafutásomat, mert azért szeretném még egyszer megpróbálni, hátha összejön az olimpiai bajnoki cím.
Alapjába véve versenyeidet egymástól függetlenül kezeled, vagy sokat tesz a latba, hogy egy előző versenyszámot már megnyertél és egy következő versenyen már hogyan szerepelsz?
Azt vettem észre, ha egymás után több számot kell úszni, és amelyik számmal kezdek jól sikerül, jó eredményt értem el, fel vagyok dobva, a következő szám is sokkal könnyebben megy. Ha nem vagyok megelégedve magammal, akkor jóval fáradtabbnak érzem magam, szóval ez biztos, hogy kihatással van a szereplésemre. Szerintem, ha van egy versenyszám, ami jól sikerül, sokkal magabiztosabban tudok odaállni a következő versenyhez, mert akkor tudom már, hogy jó formában vagyok, jó állapotban és ez így jól fog menni.
Általában mit tartasz fontosabbnak, hogy első helyen végezz, vagy, hogy a saját határaidat feszeged tovább?
Néha ez a kettő egy és ugyanaz szokott lenni, főleg egy világversenyen, de mindig is azt mondtam, hogy ha tudom, hogy mindent megtettem, az edzéseken rendesen dolgoztam, a felkészülési évem jól sikerült és nem én lettem az első, de tudom, hogy ott a versenyen minden úgy történt, ahogy történnie kellett, elégedett szoktam lenni magammal. A probléma olyankor van, amikor látom, hogy elrontottam mondjuk egy fordulót, nem volt jó a második ötvenem, lassú volt a kezdésem, vagy a hajrát nem bírtam, akkor van az, hogy azt érzem, hogy ez nem volt jó, menni kell tovább, ki kell javítani a hibákat. Azért azt hozzáteszem, akkor is azt kell nézni, mik azok, amiken javítani lehet, hogy ha történetesen elégedett vagyok, vagy a legjobb vagyok, mert hibák mindig vannak. Szerintem nem létezik olyan, hogy tökéletes verseny.
Londoni olimpiád után mik azok a hasznos tapasztalatok, amik segítségével tudsz majd készülni a következő versenyeidre?
Hát az első és legfontosabb, amit sajnos 27 évesen kellett átélnem, hogy ne ess ki a döntőből. Tehát a tanulság az, hogy reggel is erősen kell úszni, nem szabad spórolni az energiákkal, és nem szabad hinni Michael Phelps formájában. Úgyhogy ez egy örök tanulság marad. A másik meg az, hogy akármennyire mélyponton is vagyok, fel kell tudni állni. A 400 vegyes után következett a 200 pillangó és ott se sikerült döntőbe kerülnöm. Az volt az abszolút mélypontom és akkor azt mondtam, két választásom van: vagy összecsomagolok és hazarepülök, vagy pedig lezárom, ami eddig történt és újult erővel nekivágok a 200 vegyesnek. Mivel versenytől nem futamodtam meg még soha, ezért az utóbbit választottam, ez nagyjából be is jött, szóval nagyon hasznos volt London. De nem csak London, hanem az egész utána következő időszak, mert voltam világkupa-sorozaton, ahol egy darab aranyérmet se sikerült nyernem, mindig egy kicsivel lemaradtam a dobogó legfelső fokáról. Az is nagyon sok tanulsággal szolgált az elkövetkezendő időszakokra. Ott volt ugye az isztambuli VB, ahol jól úsztam, de hát ott is voltak dolgok, amiket nem jól csináltam. Gondolok itt a 200 pillangóra, ahol is a második ötvenen egy olyan lassú ötvenet sikerült jönnöm, hogy ott el is úszott a győzelmi esélyem. Szerintem egyébként meg tudtam volna nyerni. Így is nagyon szép a második hely, de meg lehetett volna az első. De ott is hibáztam és nem jött össze. Úgyhogy mindig vannak versenyek és mindig vannak tanulságok, amiket nagyjából le tudunk vonni. A lényeg, hogy felismerjük ezeket a hibákat és az elkövetkezendő időszakokban megpróbáljuk kijavítani. Ha már nem látunk hibát és nem látjuk azt, hogy valami nem stimmel, valami nem az igazi, akkor ott kezdődnek a problémák, mert nem tudunk mit csinálni és a következő versenyen ugyanúgy előjöhet ez.
Élményeid tekintetében az előző két olimpiádhoz hogy tudnád hasonlítani a mostanit?
Peking ugye az abszolút csúcs volt, így érzetre is, meg versenyzés szempontjából is, a három ezüstérmet nagyon nehéz lenne felülmúlni. Ezt a londonit igazából az athénihoz tudnám hasonlítani, ahol ugyancsak bronzérmes lettem egy lábtörést követően. Ott is nagyon csalódott voltam és ott sem sikerül úgy a versenyzés, ahogy szerettem volna, ahogy készültünk rá. Úgy látom, a páratlan olimpiák nem mindig sikerülnek maradéktalanul jól, úgyhogy remélem Rio majd jobban fog.
Phelps visszavonulása mit jelent számodra?
Nagyon érdekes dolog, mert olyan furcsának tűnt, hogy Phelps visszavonul. Bár azért lássuk be, hogy 27 éves korában az embernek nem feltétlen kell versenyszerűen sportolnia, főleg Michael Phelpsnek, aki gyakorlatilag mindent megnyert, amit megnyerhetett. Több olimpiai aranyérme van, mint esetleg nekem egyéb érmem, tehát neki szerintem már nem maradt motivációja. Ha ő úgy érezte, hogy az úszást nem szeretné tovább folytatni, akkor ez egy helyes döntés volt részéről. Egy kis hiányom azért támadt, mert nem sikerült őt aktív korában legyőznöm. Az időeredménye még megmarad, hátha azt sikerül felülmúlnom. Most nagyon sokan azt gondolják, hogyha nincs Phelps, akkor könnyebb dolgom van. De én meg pont azt látom, hogy ha nincs az igazi abszolút favorit úszó, akkor nagyon sokan „vérszemet” kapnak és elkezdenek úszni, mondjuk 400 vegyest, vagy 200 vegyest, vagy 200 pillangót és megpróbálnak a helyébe lépni. Ahelyett, hogy könnyebb dolgunk lenne, akikkel már régebb óta ott vagyunk, még nehezebb lesz, mert még többen próbálnak majd az élre törni.
Gondolom sokat jelent az idei VB helyszín, Barcelona számodra, hisz 10 évvel ezelőtt ott indult el igazán világméretű karriered.
Igen, ez nagyon érdekes dolog. Én nagyon örülök neki, hogy 10 évvel az első nagy világverseny sikerem után visszatérhetek oda. Én nagyon bizakodó vagyok. Nagyon úgy érzem, hogy túl tudom szárnyalni az ottani eredményemet, a világbajnoki ezüstérmemet. Remélem, hogy a felkészülésem úgy fog sikerülni, ahogy annak a sikerülnie kell és magán a versenyen sem jön közbe semmi. Most nagyjából sikerült úgy összerakni az edzésmunkánkat, a felkészülés elemeit, hogy ha ezt végig tudjuk vinni, akkor elvileg higgadtan tudok odaállni a rajtkőre, akkor nem lesz gond és ki tudom adni magamból, ami bennem van és meg tudom mutatni mindenkinek, hogy mire is vagyok igazán képes.
Annak idején mikor tudatosult benned, és mikor döntötted el, hogy Te ezt profi szinten fogod űzni?
Hát ez egy nagyon jó kérdés. Szerintem, amikor leges legelőször lementem az uszodába akkor már megtetszett maga a víz és a mellettünk levő medencében Egerszegi Krisztina úszott, akkor már olimpiai bajnok volt és szerintem akkor mondtam azt, hogy én is olimpiai bajnok szeretnék lenni. Úgy hogy már egész fiatalon megfogalmazódott bennem ez a cél. Hogy ezt milyen úton lehetett elérni vagy mi ennek a módja, akkor természetesen még nem tudtam. Ez az évek alatt alakult ki. Rengeteget kellett érte edzeni, de azt mondom, megérte. Még messze van remélhetőleg ennek a pályafutásnak a vége.
Ennyi idő elteltével melyek a fontos események, mozzanatok, emlékek, amelyekből rengeteget tanultál, melyek egész életedre hasznos leckének bizonyultak?
Az egész eddigi úszópályafutásom. Most gondolok itt a jó versenyekre, amikor sikereket értem el, jól ment az úszás, jól ment a versenyzés, de gondolok itt azokra a versenyekre is, amibe nem sikerült elérnem azt, amit szerettem volna, amiben nem sikerült megvalósítanom, amit elterveztünk. Mind a pozitív dolgokból tanulni kell, de a negatívokból is ugyanúgy lehet, és ugyanúgy kell is. Olyan nincs, hogy tökéletes pályafutás, hogy minden összejön, minden sikerül. Mindig vannak kisebb nagyobb hibák. Kisebb nagyobb döccenők. De ezek pont azért vannak, hogy ezeken tovább tudjunk lépni, kijavíthassuk őket és többet ne kövessük el ezt. A kudarcokból is nagyon sokat tanultam és anélkül, nem biztos, hogy ilyen eredményeket tudtam volna elérni.
Általában hogy néz ki egy éved események, edzőtáborok, versenyek tekintetében?
Az év január elején kezdődik el az alapozó felkészüléssel és egészen tart július vége, augusztus elejéig. Általában akkor vannak a nagy versenyek, egy világbajnokság, vagy egy Európa-bajnokság. Kivétel ugye az olimpia, mert az augusztus közepére szokott esni. Közte van egy-két nagyobb nemzetközi verseny, van magyar bajnokság. Ha megvan augusztus elején a nagy főversenyünk, utána van egy pár hét szünet. Egy kis pihenésre általában szokott idő jutni. Ezután szeptemberben újrakezdjük a felkészülést, egész karácsony előtt egy hétig. Olyankor szokott lenni az utolsó nagy verseny, rövidpályás Európa-bajnokság vagy rövidpályás világbajnokság. Karácsonykor ismét van egy kisebb szünet.
Közvetlen verseny előtt időszakodat hogy éled meg, illetve mentális felkészítés zajlik-e a fizikai felkészítés mellett?
Verseny előtt, amikor az igazi főversenyre készülünk, már formába hozás van és az utolsó egy-két hét nem is az edzésről szól, hanem a formatökéletesítéséről. Ilyenkor nagyon fontos, hogy egy picit ráérezzünk, mire is van szükségünk, mi az, amit a szervezetünk kíván, mi az, ami jót tesz. Ebben az esetben az edző már csak iránymutatást tud adni, mit lehet, mit ajánlott úszni. De ilyenkor általában már a versenyzőnek van igaza és az edző is meghallgatja a versenyző belső érzeteit. A formába hozás egy nagyon nehéz dolog, nagyon oda kell figyelnie a versenyzőnek minden mozdulatára, minden rezdületére.
Versenyzés mellett hogy győzöd az egyetemet?
Hát, elég nehezen. Ez főleg abból fakad, hogy elég lusta vagyok és a medencén kívül annyira nem szoktam aktivizálni magam. Most a januári vizsgaidőszak egy kicsit húzós lett, de olyan szempontból büszke vagyok magamra, hogy végre nagyjából sikerült megcsinálni a tantárgyakat és elég sokat is tanultam, bár a végére eléggé elfáradtam már és alig vártam, hogy vége legyen. De próbálkozom, próbálkozom. Eddig mindig az volt a baj, hogy az év elején nagyon sok edzőtáborban voltunk. Ekkor mindig lemaradtam a zh-k írásával meg hát a tanulással és utána próbáltam kapkodni. Most nem mentem egyetlen edzőtáborba se, itthon vagyok. Úgy néz ki a zh-kon is részt tudok venni, úgyhogy, remélem nem marad most minden a tanév végére.
Vizsgákra, zh-kra való felkészülést miben tudod a versenyzéshez hasonlítani? Tudsz ugyanúgy koncentrálni, mikor felkészülsz, vagy vannak bőséggel különbségek?
Megmondom őszintén, nagyon nagy bajban lennék a medence partján, a fő versenye, ha úgy mennék oda, ahogy a zh-kra, vizsgákra szoktam menni, mert akkor talán még a fürdőnadrág felvételével is problémáim lennének. Ezen van még mit csiszolni. Úgy vagyok vele, hogy ezt a kevés időt, amit rá tudok szánni a tanulásra, azt próbálom intenzíven tölteni. A legfontosabb információkat megpróbálom a tananyagból kiszedni és mondhatjuk úgy, hogy a minimális szintet elérni, amire nem vagyok túlzottan büszke, de az energiáimból ennyi telik. Amikor sikerül valamilyen vizsga vagy zh, az engem is pozitívan tölt el. Ha meg nem sikerül, azt nagyon negatívan tudom megélni, holott tudom, hogy nem készültem rá annyit. Nem kéne, hogy meglepetésként érjen, de reménykedem, hogy egy-két ponttal sikerül átugrani a lécet. Próbálkozom a továbbiakban is, talán most már így 28 éves koromra kezdek rájönni, hogyan is kéne tanulni.
Egyetemi életben mennyire tudsz részt venni?
Hát sajnos nem nagyon. Igazából előadásokra is ritkábban tudok járni, meg elég lassan haladok az egyetemmel. Olyan nincs, hogy akikkel elkezdtem, azokkal tudom végigvinni az évfolyamot. Mindig új arcokat látok, ilyen szempontból változatos. Sajnálom kicsit, hogy kimaradok az egyetemi életből. Próbálok itt lenni és például van az egyetemi bajnokság, ott mindig a BME színeiben próbálom a lehető legnagyobb teljesítményt nyújtani. Ott vannak váltóversenyek és nagyon jó a többiekkel együtt versenyezni. Mindig is szerettem így csapatban lenni. Lehet, mire meglesz a diplomám, már szívesebben fogok ide járni.
Felsőoktatásban történt változásokat mennyire látod át, mi a véleményed erről?
Nem teljes egészében látom át. Nekem kicsit könnyebb dolgom volt a felvételivel, hiszen olimpiai érmes voltam, így volt egy alap pontszámom, amivel gyakorlatilag bárhova felvettek, ahova szerettem volna. Azért is jöttem egy ilyen elit helyre, hogy megfelelő képzésben részesüljek. Nagyon érdekesnek tartom, hogy osztják el a helyeket, hogy milyen létszámok vannak és szerintem egyik napról a másikra nem lehet eltörölni az összes államilag támogatott képzést, hogy minden költséges legyen. Szerintem, akik nagyon jól tudnak tanulni és nagyon jó érettségit csináltak, rengeteg plusz pontjuk van, azoknak meg kell adni a lehetőséget, hogy államilag finanszírozott képzésben vegyenek részt, és ahogy néztem azért itt a BME-n nem az alsó ponthatár szeglete van. Mindenképpen érdekes dolog, de szerintem nem kell ebben véleményt mondani. Akik jobban belelátnak az egésznek a működésébe és a rendszerbe, azok azért objektívebb képet tudnak alkotni. De az tényleg nem jó, hogy mindent költségtérítésre kell rakni.
Mi a véleményed az új Sportközpontról?
Nagyon tetszik az új sportközpont, azért egy medencét hiányolok. De a kezdet-kezdetén ígéretet kaptam, hogy az is lesz. Szóval azóta is várom, hogy ez elkészüljön, mert akkor át is teszem ide az edzéseket. Mert van tornateremtől kezdve minden. Már ha medence meglenne, gyakorlatilag minden egy helyen el tudnék intézni és akkor lehet többet is járnék egyetemre, mert közelebb lenne. Szóval nagyon szép és nagyon tetszik. Főleg maga a tornaterem, a kondigépek, mert iszonyat modernek és szerintem nagyon hatásosak. Van egy-két fallabda pálya, az annyira már nem jött be, mert kicsit béna vagyok a labdajátékokba, de van például falmászás, amit egyszer majd biztos szívesen ki fogok próbálni, mert kíváncsi vagyok, hogy mire lehetek ilyen szempontból képes. Van kosárlabda pálya, focipálya, meg minden félét lehet itt művelni. Ezek jó dolgok. Amikor a megnyitón voltam, akkor kedvet kaptam egy kis dobálásra, de sajnos nem találtam kosárlabdát. Lehet majd egyszer erre is lesz idő.
Sportolóként mire kell nagyon odafigyelned, értem itt a táplálkozást, napirendet illetve vannak olyan szakértők, akik ebben segítenek?
Hát sajnos mostanra eljutottam már abba a korba, hogy a testsúlyommal elég komoly problémáim vannak, főleg a karácsonyi időszak után. Karácsony előtt már reszketve várom, hogy mikor jönnek az ünnepek, mert aztán az ember nem tudja megállni, hogy ne egyen. Főleg úgy, ha etetik is ezerrel. Emlékszem a tavalyelőtti karácsonyom gyakorlatilag csak evésből állt és már nem is tudtam mozogni se, csak enni meg aludni. Mert könnyű diétás ételeket szoktam egyébként is csinálni a szülők, rokonok, szóval, nagyon nehéz. Sajnos, most már jönnek fel a kilók, így nagyon oda kell figyelnem a versenyidőszakban. Most is épp egy diétában vagyok benne. Ezt egyedül elég nehéz lenne véghezvinni, próbálom szakember segítségét kérni, hogy mit kéne ennem mivel; mire figyeljek oda; mi az, ami jó, hasznos; mi az, ami nem.
Mi motivál a kezdetek óta? Eredmények vagy maga az élmény? Mi visz előre?
Hát a kezdet kezdetén, az, hogy nagyon szerettem a vizet és élveztem az úszást. Mostanában meg azt veszem észre, ha jól sikerült egy verseny, mondjuk sikerül győzni, az motivál, hogy még egyszer át szeretném élni a következő versenyen, ha nem sikerül, meg azért, hogy legközelebb megmutathassam, hogy sikerülni fog. Nagyon érdekes dolog ez. Nem úgy van az, hogy elértem egy célt és akkor úgy érzem, hogy ez is meg van, akkor ezt kipipáljuk és vége. Hanem, ha megvan, akkor legyen ez még egyszer. Ez így visz előre és motivál. Amikor meg nem sikerül, akkor meg azt mondom, hogy ez nem sikerült, de képes vagyok rá, próbáljuk meg, hogy a legközelebbi versenyre kijavítom azokat a hibákat, amik összejöttek, akkor sikerülhet-e.
Jelenleg mik a rövid és hosszú távú céljaid? Nemcsak a versenyzésre értve, hanem az élet más területein is?
Egyelőre még az úszás az, ami a központban van a gondolkodásomban. Mondjuk, most már lassan el kellene gondolkoznom azon, mi leszek, ha nagy leszek, de hát egyelőre még nem tudom. Annyit tudok, hogy az olimpia után mondtam, hogy az egyetemet elvégzem. De azt nem mondtam, melyik olimpia után, úgyhogy még egy kicsit ráérek. Szeretném befejezni az egyetemet mindenképpen. Most már elég régóta koptatom itt a padokat, szerintem pont elég időt töltöttem itt el. Így, most egy kicsit jobban megpróbálok ráfókuszálni erre, és hát ugye a fő célom, hogy Rióig eljuthassak. Ez a négy éves ciklus kicsit távolinak tűnhet, hiszen 28 éves leszek maholnap, és hát négyvegyes úszok, nem szoktak ilyen idősek lenni. Úgyhogy szeretném azt is bebizonyítani, hogy akár 30 évesen is lehet állóképességi számot úszásban jól csinálni. Remélem, hogy ez össze is fog jönni. Remélem, eljutok Rióig!
Szabó Klára