Felfelé ívelő karrier, fiatal korukhoz képest nagy profizmus, egyedi stílus, tehetség. Talán ezekkel a szavakkal jellemezhető leginkább a debreceni fiatalokból álló együttes, a Fáziskésés. A tavaly decemberben egy éves banda 2012 őszén a PURE Music zenei tehetségkutatón döntős volt, október 30-án pedig a fővárosi Akváriumban lépett fel a Budapesti Egyetemi Napok keretében – többek között a 30Y-nal. Az együttes szólógitárosával, Bálint Kötönnyel beszélgettem, aki nem mellesleg egyetemünk Gépészkari hallgatója.
KáTé – Mesélj a kezdetekről. Hogyan alakult a zenekar?
Bálint Kötöny – 2011 szeptemberében mentem hazafele busszal, és találkoztam a jelenlegi énekesünkkel, Bencével, aki régi ismerős volt. Tudtam róla, hogy énekel és gitározik, így hát megkérdeztem, nincs-e kedve zenekart alapítani. Ő belement, és körülbelül öt megálló alatt megbeszéltük az alapötletet. A basszusgitáros alapból adott volt, hogy Miki, az öcsém legyen. Aztán nagyon sokáig kerestünk egy dobost, végül egy ismerősünk ajánlotta a mostani dobosunkat, Johnny-t, akinek abban az időben volt már zenekara, de azt mondta, hogy amíg nem találunk mást, addig besegít. Aztán egy hónap után egy próbán elkezdett vigyorogni, és kijelentette, hogy: „srácok, ti vagytok mostantól az első számú zenekarom.” Majd még ugyanebben az évben kaptunk december 23-ára egy koncertlehetőséget egy debreceni kocsmában, az együttes alapítását is ettől a naptól számítjuk. Azóta még egy billentyűssel, Hogya Viktorral bővült a zenekarunk, aki tavaly novemberben átvette az énekesi szerepkört Bencétől.
KáTé – A folytatás is mesébe illő.
B.K. – Igen, innentől jöttek a koncertfelkérések, rádió- és tévészereplés, és mára már odáig jutottunk, hogy tavaly október 30-án már az Akváriumban, a Budapesti Egyetemi Napokon zenélhettünk.
KáTé – Ezen a rendezvényen többek között a 30Y is fellépett. Milyen érzés volt egy ilyen nagynevű zenekarral egy fellépő listán szerepelni?
B.K. – Leírhatatlan érzés volt. Az a koncert egy teljesen új helyzetbe, egy vérbeli klubkoncert világába vezetett be bennünket. Úgy mentünk fel a színpadra, hogy srácok, bármi lesz: toljuk; hogy feljöttünk zenélni a fővárosba, és attól kezdve semmi nem szegheti kedvünket. Ezen felül hatalmas pluszt jelentett, hogy megjelent 100-150 ember, akiket soha nem láttunk. Baromi jó érzés volt látni rajtuk, hogy tetszik nekik, amit csinálunk: mozognak, táncolnak a zenénkre.
KáTé – Mi jellemzi a zenéteket?
B.K. – Nagyon egyszerű frázisokat játszunk, amiket az emberek könnyen be tudnak fogadni. A mi ötünk természetéből fakad, hogy meg akarjuk magunkat mutatni az embereknek. Azért is játszunk ilyen zenét, mert ez jön belőlünk, ez áll legközelebb a szívünkhöz. Van bennünk könnyedség, ami tartalmaz mondanivalót mindemellett.
KáTé – Hogyan viszonyultok egymáshoz, bandatagok?
B.K. – Teljesen egy hullámhosszon vagyunk, nagyon empatikus emberek alkotják az együttest. Talán pont azért működünk ilyen jól, mert meg tudjuk egymást érteni, olyan emberekből áll a banda, akik elfogadják egymás véleményét. Fontos, hogy annyira át tudd élni egy másik ember gondolatait, érzéseit, hogy ebből zene szülessen, ugyanis a zeneszerzés csapatmunka. Meg kell érteni, hogy egymásért vagyunk, mert csak így tudunk előre jutni. Egységesen kell gondolkodnunk.
KáTé – Csak ezért, a közös cél érdekében vagytok egységesek?
B.K. – Nem, mi nagyon jó barátok is vagyunk egyben. Nagyon jó a kapcsolatunk, gyakran járunk el együtt bulizni is. Minden tekintetben együtt vagyunk. Természetesen emellett közös cél, hogy jó zenéket szeretnénk írni. Mindemellett nagyon sokszor érzem azt, mintha tovább tudnák fejleszteni a már jól ismert zenei frázisokat, témákat.
KáTé – Ez már első jele annak, hogy saját stílusotok van.
B.K. – Igyekszünk is, hogy tényleg így legyen. Nagyon szeretem a számainkat, mert ez a mi barátságunknak, közös munkánknak jelképe. Annak, hogy mi tényleg közösen csináljuk ezt az egészet.
KáTé – Mint kezdőzenekar, próbáljátok eladni magatokat?
B.K. – Lényegében igen. Mint kezdőzenekar, nem lehet más a célunk, minthogy minél többen megismerjenek, és be tudják fogadni a zenénket.
KáTé – Hogy írtok zenét? Hogyan születik egy dal?
B.K. – Öcsém rengeteg zenét ír. Otthon ül, pengeti a gitárt, zongorázik, és ötleteket gyárt állandóan. Ő azt mondja, hogy egyszer csak jön egy villanás. Egyik pillanatban még nincs semmi a fejében, a másikban meg már tele van ötletekkel. Bárhol szoktak jönni neki ötletek, ilyenkor kezébe veszi a basszusgitárját, zenélget rajta, majd azonnal lekottázza. Azt valljuk, hogy nagyon sok zenét kell írni, és a sok zene között lesz sok jó.
Viszont nincs ilyen megkötöttség, hogy például csak Miki írhat zenét, a zeneszerzésben a többiek is részt vesznek.
KáTé – Volt már olyan, hogy hasonlított öcséd leírt zenéje valamilyen számra, például amit az előző napokban hallgatott?
B.K. – Ez mindösszesen egyszer fordult elő. Egyszer például lekottázott egy Green Day számot, csak egy kvarttal feljebb. De csupán ez az egy alkalom volt. Igyekszünk elkerülni azt, hogy a zenéink akárcsak hasonlítsanak más zenékre, ha ez előfordul, azokat azonnal kidobjuk a francba.
KáTé – Mi az, ami először megszületik egy dalban?
B.K. – Leginkább a zene keletkezik először, aztán jön a szöveg és a dallam. Van olyan is, hogy valamelyik tagtól komplett dalt kapunk, és akkor erre születik a többi dolog. Megpróbáljuk a többiekkel megosztani, hogy mi inspirált akkor, mikor ezt a zenét megírtuk, így ha nem is tudunk hozzá szöveget írni, akkor is bele tudják élni magukat a többiek a zene hangulatvilágába, és segítenek megírni.
KáTé – A dalszövegeitek tele vannak mondanivalóval, például a Hetedik című számotokra a közönségben az összes pár összemelegedett. Milyen hatásra születnek a szövegek?
B.K. – A szövegeink, zenéink legtöbbször bulizások után születnek. Például volt olyan, hogy Debrecenben egy buli után született egy szövegrészlet a fejemben, mikor sok negatív gondolat felszabadult azzal kapcsolatban, amit ott láttam.
KáTé – A tizenéves lányokra gondolsz?
B.K. – Például. Arra, hogy el tudják dobni az erkölcsüket az alkohol hatására. Aznap sok gondolat született bennem, és erre jött a fejemben egy dallam. Ezt megmutattam a többieknek, amire azt mondták, hogy iszonyatosan jó, de a szöveg, amit írtam, nem. Hát írtunk rá egy másikat.
KáTé – És az új szöveg arról szól, amiről az eredeti?
B.K. – Nem. Egyáltalán nem. Hangulatában egyfajta társadalmi depressziót fejez ki az eredeti szöveg, az új pedig személyes depressziót. De elemeiben mégsem hasonlít a két dalszöveg egymásra.
KáTé – Ki az, aki a dalszöveg szerzésében jeleskedik?
B.K. – Igazából nincs egy embernek kiadva, hogy akkor most te fogod írni a dalszöveget, mindig változó, hogy ki csinálja éppen. Én személy szerint szoktam szövegeket írni, de ezek általában szabad versek. Bencének van ilyen különleges képessége, hogy rímeket tud faragni.
KáTé – Igyekeztek elkerülni, hogy rímhajhászok legyetek, mint sok magyar zenekar?
B.K. – Mi soha nem azért rakunk be egy szót a sor végére, hogy csak ott legyen, és rímeljen. Ha már ott van, akkor annak részének kell lennie a szövegnek.
KáTé – Nálatok hogy megy egy próba? Milyen a hangulata?
B.K. – Keményen dolgozunk, emellett dumálunk csajokról, zenéről, hogy kivel mi van. Nem feltétlenül zenei, vagy filozófiai témákról szoktunk beszélgetni, ezeknek nem a megihletés a célja. Egyszerűen csak érdekel minket, hogy van a másik.
KáTé – Miért zenéltek ti?
B.K. – Azért, mert jó zenélni. Mert öröm, mert élvezzük.
KáTé – Mit akartok adni a közönségnek?
B.K. – Meg akarjuk mutatni, hogy milyenek vagyunk mi, mint emberek. Rájöttem, hogy nincs értelme megmondani a közönség tagjainak, hogyan gondolkozzanak. Mi főleg saját élményeket éneklünk meg. Nem akarunk nagy dolgokat mondani az életről, csak elmesélünk bizonyos dolgokat. A legtöbb dalszövegünk is saját, megélt élményen alapul, a dalainkban pedig azt próbáljuk átadni, hogy hogyan dolgozzuk fel ezeket a megélt helyzeteket.
KáTé – Ha mondani kellene egy helyet, ahol legszívesebben koncerteznétek, mi lenne az?
B.K. – Egy hatalmas sportcsarnok, amit a rajongóink töltenek meg.
KáTé – Nagy elismerésként tavaly a PURE Music debreceni zenei tehetségkutatón döntősök voltatok. Milyen lehetőséget hozott ez számotokra?
B.K. – Ez a tehetségkutató visszajelzést adott arról, hogy jó úton haladunk. A kritikák, amiket kaptunk, mind pozitívak voltak, igaz, hogy végül nem nyertük meg, de a legambiciózusabb, legtöbb lehetőséget hordozó bandának mondtak minket. Ezt persze csak abban az esetben érhetjük el, hogyha ugyanilyen keményen csináljuk tovább.
KáTé – Hogyan tekintetek a jövőre?
B.K. – Szeretnék mosópor reklámarc lenni (nevet). De a viccet félretéve, ugyanúgy szeretnénk folytatni, ahogy eddig tettük, nem ragaszkodunk görcsösen ahhoz, hogy befutott rock zenészek legyünk. Ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, nagy adag szerencse is kell. Na meg persze rengeteg munka.