A nemrégiben a Vörösmarty téri üvegpalotában nyílt sorozatgyilkosokról szóló tárlaton jártunk. A beharangozók és a médiakampány elképesztő látványt, újszerű technikákat és sokkoló történeteket ígért. Emiatt aztán elég magas elvárásokkal érkeztünk meg egy kellemes péntek délután. A fogadtatás vörös szőnyeggel és egy laza várakozással kezdődött két lift előtt, majd egy animátor minket és megkaptuk a fejhallgatókat. Összesen 25 termet látogattunk végig, ebben nagyjából 20-22 gyilkost mutattak be másfél óra alatt. Egy helyen 2-3 percet töltöttünk, amibe egy kellemesen rémisztő női hang által előadott monológ, néhány videó és egy kis bábozás fért bele. Összesen 1000 négyzetméternyi kiállítást ígérnek ez a sok terem miatt nagyjából ki is jön, viszont a 10 fős csoport ellenére sem sikerült mindig kényelmesen elférni.
Alapvetően minden szobát sikerült igényesen berendezni, látszik hogy költöttek rá, volt tv, ledfal, próbababák és egy kazalnyi jól elhelyezett lámpa. Ilyennek kell lennie egy múzeumnak, ahol nem unalmas teremőrök között elhelyezett nyomtatott táblákról tudhatjuk meg, hogy Al Capone milyen gonosz ember volt. Bár ott legalább tisztességes részletességgel mutatnák be az okokat és okozatokat, hiszen ezekről és magukról a tettekről is csak érintőlegesen volt szó. Számomra ez volt a legnagyobb negatívum, hiszen ha csak 5-10 gyilkossal foglalkoztak volna akár részletes és elgondolkodtató bemutató is lehetett volna. Borzongásra számítottam, mivel egy-egy jól sikerült horrorfilm nézés után napokig dicsfényt gyújtok minden wc-zésnél, de egy közepes diszkomforton kívül nem sikerült nagy sokkot okozni. Mondjuk sokat javított volna, ha a legtöbbször a plafonra nézve nem légkondikat és irodai neonokat látok a félhomályban (különösen akkor amikor azt kellene elhinnem, hogy egy síliftben visznek fel a hegyekbe). Interaktivitást is ígérnek, de ezt én nem vettem észre, pedig egy kis művérrel, szervekkel és néhány műtősköpennyel csodákat lehetett volna tenni. Hasonlóan egy-két statisztával, vagy néhány hirtelen mozdulattal. Helyette volt relaxációs szoba, ahol a te felelősségedet firtatják, és a bibliából idéznek egy almafa alatt.
A kísérőnknek csak az volt a feladata, hogy elindítsa a szobák animációit és továbbterelje a csoportot, holott ha néhányszor ő is közreműködött volna a jelenetekben sokat emelt volna a színvonalon. A fejhallgatós rendszer rendben volt szerintem, bár kicsit zavart, hogy nem tudtunk beszélgetni, de ennyit megért a jó hang és a nyelvfüggetlenség.
Összességében azt kell, hogy mondjam ez nem egy rossz kiállítás, csak nagyon magasak voltak az elvárások, de a 3500 Ft-os belépő kicsengetése után ez azért érthető. Az év kiállításának nem mondanám, de egy kellemes délután lehet, főleg ha valamilyen kuponoldalon 2000 Ft körüli áron tudunk belépőt szerezni.