Idén hatodik alkalommal kerül megrendezésre a BME Egyetemi Napok, mely a programok alapján idén is fergeteges bulinak ígérkezik!
Bátran bíztatunk mindenkit, hogy ha tud mindenképp látogasson ki a helyszínre.
Kedvcsinálónak íme egy élménybeszámoló összeállítás a tavalyi Egyetemi Napokról:
———————————————————
Idén ötödik alkalommal került megrendezésre a BME Egyetemi Napok programsorozat, amit 2007-ben az EHK hívott életre megünneplendő egyetemünk fennállásának 225. évfordulóját. Az Egyetemi Napok hagyományosan 3 napon keresztül tart, ez alatt az érdeklődők részt vehetnek különböző kulturális és sportrendezvényeken, koncerteken illetve a hallgatóság berkein belül nagy népszerűségnek örvendő Karok Közti Vetélkedőn, amit idén Egyetemi Tízpróbává kereszteltek át. A program az évek során nem sokat változott ám a méretek igen. Elég csak annyit említeni, hogy eredetileg az EN a K épület előtt a rakparton került megrendezésre, egy színpaddal és csak BME hallgatók belépésével, napjainkban pedig az Infóparkban 3 színpadon, napjaink legnépszerűbb előadóival igazi fesztiválhangulatot hoz a budapesti egyetemek hallgatóságának szorgalmi időszakának második hetébe.De most beszéljünk kicsit a programokról is:Az OTP Junior Nagyszínpadon az első nap első fellépőjeként a Mary PopKids nevű zenekar laza populáris zenéivel kezdte a sort. Őket a népszerű Paddy and the Rats zenekar követte Pub ’n’ Roll stílusú ír kocsmazenéjével. Harmonikájával, skótdudájával és Paddy O’Reilly hangjával olyan hangulatot csinált, hogy a koncertsátor szélénél feltűntek egyedül pogózó egyének is. A következő fellépő a Supernem „tudományos-fantasztikus pop” zenéjével teljesen felpörgette a közönséget a táncparkettként szolgáló padló szinte hullámzott az ugráló hallgatóság tetszését hirdetve. A fő fellépő az egyetemi napok egyik napján lassan kötelező jelleggel a Tankcsapda volt, főleg újabb számaikat játszva megtöltötték a koncertsátrat. A Tankcsapda koncert után Dj. Juhász Laci és Gyurex szórakoztatták a közönséget az est hátralévő részében. A Kalinka Stage-n 19 órától Aranyosi Péter, majd 20:30-tól a 90-es évek népszerű együttese az UFO szórakoztattak, akiket a Tankcsapdához hasonlóan visszajáró vendégként tisztelt Dévényi Tibi Bácsi követett. Éjféltől az Effendi szórakoztatta a közönséget.A harmadik színpadon a Fridge Hüttében fél 22:30-ig BL vetítés volt. Utána Dj Zozyka & White Tie majd Sterbinszky, végül az Electronic Shock Duó zenéltek.
A keddi nap az Egyetemi Tízpróba napja volt és főzőversennyel indult. A gépész csapat székelykáposztát készített, ami annyira jól sikeredett, hogy ELTÉsek nyomán egészen Tatabányáig jutott a híre a következő napra. A klasszikus Csapatversenyek 12:30 körül kezdődtek az első feladattal, ahol egy Enapokdil Dóra nevű lányt kellett megkeresni az egyetem környékén és egy titokzatos mondatot elmondva megkapni a következő feladatot. Csapatunknak itt a középmezőnyben sikerült végeznie. Ezután a Rendőrfőkapitány által hozott „Részeg szemüveges akadálypályán” kellett a csapatok két kijelölt emberének végigmenni több különböző tervvel álltunk elő a győzelmünk elősegítésére; például: nekünk nem kell szemüveg inkább elmegyünk inni, vagy hogy elmegyünk inni aztán felvesszük a szemüveget így semlegesítve a hatást, sajnos egyik ötletünket sem támogatta a Szervezőség, de így is sikerült rutinunkkal az első helyre befutnunk. Még érdemes megemlítenünk a kútfúrás nevű rettenetet, ahol egy fröccs elfogyasztása után el kellett szaladni az 5 méterrel előttünk álló szervezőhöz, aztán 13-szor megfordulni a függőleges tengelyünk körül (külön kihangsúlyozva a függőlegest) végül visszaszaladni a csapatunkhoz, hogy indíthassuk a következő versenyzőt, mivel az időt mérték. Itt nem volt nagy szórása a pontoknak, de sajnos nem mi voltunk a leggyorsabbak. A versenyszámokon kívül a benyújtott pólótervre lehetett még pontot kapni illetve, mivel a gépész csapat a legjobb hangulatot szolgáltatta, szert tett egyedüliként plusz pontokra is. Sajnos azonban még ez sem volt elég csak a 4. helyre, de gratulálunk az első helyezett VBK-nak.
A Tízpróbával párhuzamosan azonban azok sem unatkozhattak, akik nem voltak benne valamelyik csapatban mivel 15:30-ig a rendőrök tartottak kutyás bemutatót illetve bárki kipróbálhatta a „részegszemüveges akadálypályát” és elkezdődött a Civil Falu is. A Civil Faluban különböző meghívott diákszervezetek, öntevékeny körök mutatkozhattak be az arra érdeklődőknek, itt képviseltette magát lapunk is, korábbi és az akkor egyenesen a nyomdából érkező friss számunkkal. Ezen kívül megemlíteném még innen a Simonyi Károly Szakkoli robotját, a népszerű vegyészsátor kísérleteit és a Csabai Kolbászfesztivál sátrát, ahol magyaros finomságokkal kedveskedtek a látogatóknak.
A.z.
———————————————————
Egyetemi Napok: Paddy and the Rats
Ahogy ott álltam a bejárat előtt, szorongatva a pezsgősüveget, azon morfondíroztam, hogy már megint itt vagyok. Megint itt próbálom minden cseppjét gyorsan kiélvezni az üveg tartalmának, mielőtt bemegyünk. Itt, ezen a jobb napokat megélt BME fesztiválon, ami már harmadik éve jelenti azt, hogy elkezdődött az iskola, a nyárnak vége, de a gimnazista haverokkal mi ugyanúgy a parkban piálunk tovább.
De idén már nem voltak itt a gimnazista haverok; lassan lemorzsolódnak, vagy eltűnnek a Nyugat jobb létet ígérő horizontján. Csak páran maradtunk, akik idén is ugyanúgy itthon, a BME Fesztiválon ápoljuk a régi, alkoholgőzös barátságokat (szemben az első évi Scooterrel, ahol még anno az egész banda tiszteletét tette). Persze ezzel egyidőben töltődik fel a helyük az egyetemről való cimborákkal, tehát nincs nagy gond, a hangulat – ahogy eddig is – garantált.
Annál is inkább, mert az idei volt számomra a legerősebb felhozatal zenei téren: az első nap máris elkényeztetett minket, hiszen a Paddy and the Rats, a Supernem és a Tankcsapda adta egymásnak a stafétabotot a nagyszínpadon; először azt gondoltam, hogy öt óráig ki sem lehet majd robbantani a sátorból, de aztán persze győzött a szomjúság, meg egyéb igények. Talán a hosszú bevezető után mostmár rá is térek Paddy-ékre, akik (spoiler alert!) hozták a megszokott színvonalat és hangulatot, és fantasztikus ír punk bulit varázsoltak a színpad elé.
Kevés olyan zenekar van, aminek teljesen azonosulni tudok a zenéjével, a külvilágot abszolút kizárva. Így amikor késve megérkeztünk a koncertre, lányokat és sört a szorongató, kevésbé lelkes haverokat hátrahagyva harcoltam át magam rögtön a dühöngő részlegig. Onnan pedig a szoftosabb részeknél ellenállás nélkül tudtam az első sorba kerülni, hogy énekeljek és vastapsoljak a többi emberrel.
Mindig bepárásodik a szemem attól az élménytől, amikor a kordonnál állva, mellettem és mögöttem ki tudja hány emberrel együtt skandáljuk az Auld Lang Syne-t vagy a Bully in the Alley-t, miközben szól a hegedű, a harmónika, vagy épp a skót duda kísérete. Mintha vérbeli dublini kocsmatöltelékekből lenne verbuválva az egész közönség. Aztán jön a „zúzda”: beszáll a torzított gitár, ami az előbb említett három hangszer mellett annyira el van találva, hogy akiben ennek hallatán nem szabadul el az ugrálhatnék, az vagy túl sokat ivott, vagy eltörte a lábát.
Utána jön egy dallamosabb szám, mondjuk a William; erre muszáj valami táncot lejteni, mondjuk a többiekkel összekarolva kánkánozni; igen, ez jó is lesz. Ezután következik a Freedom. Erre a kissé negatív hangulatú, indulószerű nótának a refrénjére szinte már nem is kellett a lábamat megerőltetnem: az alattam levő padlózat úgy berezonált a ritmusra ugráló közönségtől, hogy magától repített a levegőbe.
Egy általam kevésbé szeretett énekelős szám és egy gyomorszájba kapott könyöklés hatására kicsit hátravonultam pihenni, de nem sok nyugtom volt, mert a színpadon rázendítenek a We Will Fight című dalra, amire a fesztivál bármely pontjáról rohannék be előre, mert kb. ez a legpörgősebb számuk, erre muszáj tombolni – és különben is, ez a zene megy a KÁTÉ-bemutató videó alatt is.
A Paddy által képviselt műfajnak pont ez a különlegessége: ahogy megy a koncert, és a számok váltogatják egymást, a végére már azon kapjuk magunkat, hogy teli torokból énekeltünk, táncoltunk, üvöltöttünk, pogóztunk és feltartott kézzel ugráltunk – mindezt egy banda zenéjére. Bár a zenéjük fesztiválok helyett inkább családiasabb hangulatú romkocsmákba való, mindenképpen kihagyhatatlan élmény. Aki érez magában ambíciót a fent felsorolt dolgokhoz, az mindenképp lesse meg a zenekart a Myspace-en, hátha hamarosan játszanak a szülővárosában, vagy Budapesten.
Sztadi