A manapság uralkodó gazdasági szemlélet szerint az ember mindig a saját érdekét hajtja. Elméletileg, ha látszólag önzetlenül cselekszik is, végső soron akkor is csak ez motiválja. Ennek a szemléletnek látszik ellentmondani a Michigani Egyetem új tanulmánya.
Menedzsment és vállalkozásgazdaságtan ZH… Miért kellett már megint az utolsó pillanatra halasztanom a tanulást? … Na, nézzük… „Mi jellemzi a homo oeconomicus önérdekkövetését?”… „az egyén hasznosságérzete függetlenített a társadalmi normáktól, erkölcsi szabályoktól és ehhez hasonlóktól.” Micsoda? Ez nem hangzik valami jól… „Miként árnyalhatjuk, bővíthetjük a homo oeconomicus radikális képét általánosan érvényessé?” … „társadalmi elismertséget, megbecsülést, illetve belső örömöt, önbecsülést, megnyugvást” vár az önzetlen cselekedetért cserébe? Tényleg így lenne?
Nem – hangzik a válasz a Michigani Egyetem új kutatása szerint. „Azok, akik önzetlen célból önkénteskednek, hosszabb ideig élnek, mint akik nem segítenek másoknak. Azonban, akik önös érdekből tesznek jót másokkal, nem élvezhetik tetteik magukra gyakorolt pozitív hatásait.” – állítja Sara Konrath, a tanulmány egyik szerzője.
A kutatók egy wisconsini felmérés eredményeire támaszkodtak, melyben 10 317 véletlenül kiválasztott wisconsini lakost vizsgáltak 1957-től napjainkig. 2004-ben végeztek egy felmérést a résztvevők között, hogy az elmúlt tíz évben milyen gyakran voltak önkéntesek és mi volt a fő motiváló erő? Egyes önkéntesek mások érdekeit helyezték előtérbe válaszaikban, például „Fontosnak tartom, hogy segítsek másokon.” Más önkénteseknek önközpontúbb érveik voltak: „Az önkénteskedés jó menekülés a gondjaim elől” vagy „Többre becsülöm magam, ha önkénteskedek.”
Ezt követően a kutatók összehasonlították a válaszadók reakcióit az egészségügyi adataikkal, figyelembe véve a társadalmi-gazdasági státuszukat, mentális egészségüket, családi állapotukat illetve más egészségügyi kockázatokat is (túlsúly, dohányzási- és alkoholfogyasztási szokások, stb.). A felmérés szerint azoknak, akik altruisztikusabb célból végeztek önkéntes munkát, alacsonyabb volt a halálozási rátája, mint akik nem voltak önkéntesek. A nem-önkénteskedők 4,3%-a halt meg a felmérést követő négy évben, szemben az önkénteseknél tapasztalható 1,6%-nál. Meglepő módon viszont, akik önkényes okból vállaltak szociális munkát 4%-a távozott el, hasonlóan azokhoz, akik nem csináltak semmit.
„Érthető, ha az emberek részben önös érdekből önkénteskednek , a mi kutatásunk azonban azt mutatja, hogy ironikus módon, ha ez a fő motiváló erő, akkor nem élvezhetik a tetteik pozitív hatásait.” mondta Andrea Fuhrel-Forbis, a Michigani egyetem kutatója.
A cikk Remy Melina „People who volunteer live longer, study suggests” című bejegyzése alapján készült.
Lipták Szilárd